Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században
rendszerek lazább keretet alkottak. A „fundus" itt nem volt annyira alapvető része a paraszti üzemszervezetnek, s a tartozékföldek is lazábban kapcsolódtak hozzá. Nagykőrösön pl. csupán rét tartozott a fundus járulékai közé („ház után való rét"), míg a szántóföld nem. 72 A tartozékföldek — az úrbéri szabályozás után sem — nem tartoztak a sessiokba, minthogy azok hiányoztak ezekben a városokban (kivételt képez Cegléd, ahol sor került 1770-ben az úrbéri telekállomány felmérésére és kimutatására). A társadalmi-jogi, a gazdasági viszonyok, és nem utolsó sorban a táji feltételek összefüggésében a kisebb és a kiterjedtebb határú helységek településrendszereit szükséges megkülönböztetni. A kis- és nagyhatár megállapításakor ERDEI Ferenc megállapítását vesszük figyelembe, amely szerint 5,5 km az a távolság, amelyen belül még gazdaságos a parasztembernek naponta kijárni határbeli földjeié dolgozni. 73 Ez az optimális távolság a kishatárú helység maximális nagysága, amely 15 000 kh területig terjed ki ideális körülmények között. Az 5,5 km-nél távolabbi határrészek már üzemhelyek kiépülését kívánják meg az ésszerű gazdálkodás érdekében, s ez már nagyhatárú helységet jellemez. A kishatárú helységek között szükséges megkülönböztetni azokat a településeket, amelyek bérelt területeket is használnak külső üzemhelyek nélkül, azokat, ahol a saját belső határon alakultak ki üzemhelyek, és azoknak a csoportját, amelyekhez bérelt területek csatlakoztak, s azokon pusztai üzemhelyek épültek ki. a.l. Területünkön kevés olyan helység található, amelyhez kisebb-nagyobb bérelt puszta ne kapcsolódott volna a XVIII. században. Ezeket a pusztákat rendszerint legeltetés céljából bérelték, de olykor szántottak és szénát is kaszáltak, ott tehát ha munkahelyileg szorosan a településhez tartoztak, üzemszervezeti megosztottságot nem idéztek elő a településrendszerben. A belső határon — mint a határhasználat áttekintése során kiderült — két, illetve három nyomásban művelték a szántóföldeket, ennek megfelelően — az egyébként is szűk határon — nem épülhettek ki üzemhelyek. A pusztákon, ha szántottak és kaszáltak is, rendszerint a legeltetés hangsúlyozódott, ami állandó üzemközpontok kiépülését nem tette szükségessé. A település belsősége tekintetében a helyzet más, funkcionálisan megosztott és osztatlan településközpontok fejlődtek ki. Osztatlan belsőség jellemzi a XVIII. században Sári, Üllő, Gyón, Dabas, Irsa, Császártöltés, Vadkert, stb. helységeket. A belsőségnek, a fundusnak megosztódását annak tágassága szükségtelenné tette, egységes üzemközpont alakulhatott ki ott. Legszebb példái között említhetők a németekkel 72 Vö. NÓVÁK, 1978. 73 ERDEI 1974. 100. p.
