Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

aki Somogy vármegyében élt — hasonlóan átadta jobbágyainak használatra az apostagi részbirtokát, mondván „magamnak nagy gazdagságot tartani nem akarok", csupán minimális majorsági birtokra tartott igényt, halála után azonban felesége már egészen másképpen nyilatkozott. A kontraktusában világosan kifejtette az özvegy: „jóllehet nékem éppen semmi kedvem nem volt hogy a föllyebb meg nevezett Jobbágyokkal árendális contractusra lépjek és magamat a gazdaságból ki pusztítsam; én mind azáltal ezen végzését az uramnak . . . meg erősítem . . ,"

26 Az úrbéri egyezségek szabályozták tehát a jobbágyok és a földesúr közötti jogviszonyt, amely meghatározta a paraszti gazdaságok működési feltételeit. Ezek a feltételek azonban a táji, társadalmi-jogi körülmények következtében helyenként változóak voltak, azaz nem egységes úrbéres telekszervezeti viszonyok jellemezték a jobbágyságot. Az úrbéres parasztság telki állománya elsősorban a vagyoni helyzettől, illetve a teherviselési potenciától függött. A XVIII. század hatvanas éveiig következőképpen alakultak a jobbágytelki viszonyok területünkön (I. táblázat).

27 A XVIII. század első felében meghatározott feltételek jogosították a jobbágyot a föld használatára, amelyek között szükséges megemlíteni az * igás jószággal való rendelkezést, illetve a jobb teherviselő-képességet stb. Területünkön már az úrbérrendezés előtt is több helységben megállapították a jobbágytelkek számát, az egyes jobbágyok telki illetékességét. Abonyban 120 sessióról esik szó már 1756-ban.

28 Az azonos telki állományú jobbágyok azonban — éppen a földrajzi táj jellegéből következően — helységenként eltérő nagyságú szántóföldeket műveltek, különböző nagyságú réteken kaszáltak, ami eleve lehetetlenné tette az egységes jobbágytelek kialakulását. Részben ezért, részben pedig azért is, mert az úrbéresek nem egységes mérték alapján adóztak és teljesítették úrbéres szolgálataikat, láthatott napvilágot az urbárium, amelyet Mária Terézia 1767. január 24-én kiadott rendelete hívott életre. Az urbárium az úrbéres viszonyokat volt hivatott rendezni.

29 Az egyes helységek határát talaj minőségek szerint osztályozták, és annak alapján határozták meg a jobbágytelkek nagyságát. Az úrbérrendezés során Pest—Pilis—Solt vármegyében az ekő klasszisú helységekben 24 hold szántót és 12 embervágó rétet mértek ki egy egész házhely után. A második osztályzatúakban 26, a harmadikban 28, a negyedikben pedig 30 hold szántóföld jutott az egytelkes jobbágynak. A jobbágytelek alapját képező belső fundust egységesen 2 pozsonyi mérőben, azaz 1 holdban állapították meg. A tényleges és a felmérés során esedékes teleknagyságot arányosították. Te26 OL HTL 173. c. C. 3090. Apostag, 1764. ápr. 17. 27 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Budapest, 1896.; PML CP—I.; 28 OL HTL 161. c. C. 3080. 1. sz. 29 Vö .WELLMANN, 1965. 162.