Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

NOVÁK LÁSZLÓ Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszeréi a XVIII. században

menekült be Nagykőrösre.

13 Az 1690. évi regestrum kimutatása szerint további családok költöztek a városba, főként a már említett községekből. Nagyobb létszámmal Ócsárol jöttek, 8 családfőt írtak össze a tószegiek, szentesiek, monoriak, vásárhelyiek és üllőiek mellett, ahonnan csupán 1—2 család érkezett.

14 A XVII. század végi településhálózat állapota jól körvonalazódik az országos összeírásokban is :

15 Az összeírásokból egyértelműen kitűnik a falvak pusztulása a XVII. század végén, amelyek közül a XVIII. század elejétől kezdve több újranépesedett (Alberti, Irsa, Pilis, Gyón, Tószeg stb.), azonban számos helység továbbra is lakatlan maradt (Mikebuda, Vact, Szent György, Szent Imre, a Fülöpszállás melletti Tetétlen stb.). Ezek az összeírások pillanatnyi állapotot rögzítettek. Bár az egyes helységekben 1691—1695 között az adózó porták trendje emelkedett, azokban a helységekben, ahol portát nem írtak össze, a népesség erőteljes fluktuációja feltételezhető. Példaként említjük Abony, Kecske, Tószeg esetét, amelyek ugyan az 1691/95-ös összeírásokban lakatlanként szerepeltek, mégsem állítható teljes elpusztulásuk, hiszen ezekből a falvakból 1695-ben is (többek között Kecskéről négy, Abonyból kettő és Tószegről egy család) költözött be Nagykőrösre,

16 akárcsak az 1698-as évben, amikor a ,,Külső Hellybeli Lakosokk" között további két-két kecskéi, vezsenyi, egy-egy abonyi, tószegi és ócsai embert írtak össze.

17 A népességfluktuációt igazolja az 1701-es és 1703-as országos összeírás is, amely Alberti, Irsa, Majosháza, Akasztó, Miske, Pilis kivételével számottevő lakosságot mutatott ki területünk falvaiban.

18 A törökök kiűzését követően még nem köszöntött be a béke kora. Az 1700as években a szabadságharc csapatmozgásai és a rácok pusztítása újabb megpróbáltatások elé állították a Duna-Tisza köze falvainak népességét. Az 1710-es években kezdetét vehette a békés fejlődés, amit a kampányszerű telepítési akciók is bizonyítanak. A pusztán álló falvak jó része újraéledt (Alberti, Irsa, Pilis, Akasztó, Harta stb.), és jelentős mértékben megnövekedett a meglevő helységek lélekszáma is, részben a honi vidékekről, részben pedig a külföldről behívott telepesek révén.

19 13 PML Nagykőrös város levéltára, Bírói számadások, 1688. NÓVÁK, 1978/b. 14 PML Nagykőrös város levéltára, Bírói számadások, 1690. 15 GALGÖCZY, 1877. II. k.; KOSÁRY, 1965, 16—17, 19. 16 PML Nagykőrös város levélt. Bírói számadások, 1695. VÖ. NÓVÁK, 1978/b. 17 PML Nagykőrös vár. levélt. Bírói számadások, 1098. 18 KOSÁRY, 1965. III. táblázat. 19 PETRÖCZI, 1965. 128—131,135—136, 142—144.; GALGÓCZY, 1877. 30 Bács-Kiskun megye múltjából II. 465