Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

GYETVAI PÉTER A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században

Házak Családok Jogi Férfiak Nők Katolikusok Helység neve népess. S 7 á m a Ada 612 666 3 087 1 623 1 464 1 812 Becse 799 885 4 437 2 348 2 089 1 359 Földvár 179 174 1 043 554 489 7 Kanizsa 892 926 4 428 2 295 2 133 3 292 Martonos 451 388 2 321 1 227 1 094 676 Mohol 325 287 1 813 934 879 34 Péterréve 407 430 2 216 1 177 1 039 896 Szenttamás 575 571 3 521 1 844 1 677 150 Túrja 132 126 881 467 414 10 Zenta 1211 1338 6 225 3 290 2 935 4 144 Összesen : 5583 5791 29 972 15 759 14 213 12 380 Adatok és források hiányában a megyei és a helyi monográfiák vagy nem is érintik a magyarság betelepítésének kérdését, vagy csak nagy általánosságokat írnak arról, hogy a Jászságból, Heves-, Hont-, Nógrád- és Pest-PilisSolt vármegyékből meg a Kiskunságból jött a nép.

28 Egyedül Óbecsénél említenek 1757-ből származási helyül 12 várost vagy községet, az előbbi megyéken kívül a Nagy-Kunságból és Csongrád vármegyéből is.

29 Ez igaz, de szerfelett hiányos kép. Valóban a Jászságból jött a lakosság zöme, esetleg kiskunsági közvetítéssel, vagy az északi vármegyékből jászsági átmenettel.

30 A Jászság, a Kunságok és a Tiszáninneni kerület mind kiváltságos helyek voltak, ezekből és ezekbe már könnyebb volt a költözködés, mint a vármegyei tájakon. Ezek után lássunk néhány adatot a tiszai korona-kerület helységei újranépesedésének kezdeteiről, néhol az első lakosok jegyzékével, illetve a jelenlegi Bács-Kiskun megye területéről származók nevével. Mivel a magyar lakosságnak nemcsak vallási, de kulturális, társadalmi és nemzetiségi összetartó ereje is az egyház volt, azért megemlítünk néhány jellemző adatot a vallási élet megindulásáról. Ilyen természetű adatok a kalocsai érseki levél28 BBVm Évk. 1900. 95—101. — Jellemző, hogy az OL-ban E 7. alatt találhatók a Kamara kebelében működött telepítési (népesítési) bizottság 1764—1768 közti jegyzőkönyvei, de azokban véletlenül sincs szó a Tisza mentéről. Nincs erről irat az E 13. állagban sem (vegyes bizottságok jkvei), bár a telepítési bizottsággal kapcsolatban utal az 1765, 1770—1772. évekre. — Az E 125. alatti sajátos népesítési (impopulatio) anyag sem hoz Tisza menti adatot. 29 BOBOVSZKY BBVm. I. 122—125. 30 FODOB 1942. 164—209, 228—236. — A nyelvészek is kimutatták, hogy a Tisza mentén a lakosság a jászok legszebb és legtisztább magyar nyelvét beszéli. BBVm. Egyet. Mon. 1896. II. 373—374. — CSEFKÓ— MOLNÁR 1898. 403—415. — V. ö. A péterrévei születésű Molnár Imre zenemüv. f őisk. tanár hasonló nyilatkozatát a „Magyar Nemzet" e. napilap 1968. XI. 24- számában.