Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcról

a városba. A házak számát 1,5-el szorozva, 1209-et kapunk.

49 Ez a szám pedig csaknem megegyezik az adófizetők számával (az eltérés mindössze 2,7 %!)• Az összeírás tanúsága szerint a felnőtt férfiak 19 %-a volt alkalmatlan katonai szolgálatra (valósnak látszó arány).

50 Figyelemre méltó az is, hogy az alkalmasnak nyilvánítottak 85 %-a házzal rendelkező gazda, vagy annak családtagja. Az összeírás adatai szerint 1703—1704 fordulóján viszonylag jelentős számú kecskeméti teljesített katonai szolgálatot: az alkalmasnak nyilvánított férfiak 15,5 %-a. A katonáskodók vagyoni-társadalmi megoszlása elgondolkodtató: a házzal rendelkezők és családtagjaik aránya 75,6%. Ennek döntő többségét viszont a családtagok alkották. A cívisek közül tehát igen kevesen hagyták el még rövidebb időszakra is a várost és vagyonukat. De ezzel együtt meg kell állapítanunk, hogy a szabadságharc első hónapjaiban nem mutattak elutasító magatartást a kurucokkal szemben. A cselédek és a ridegek nem kötődtek tartósan egy adott házhoz. Ennek köszönhető, hogy róluk alig, vagy egyáltalán nem emlékezik meg az összeírás. Pedig a Hornyik feldolgozás révén megmentett jegyzőkönyvi bejegyzések igazolják, hogy milyen erős visszhangot váltott ki közöttük a függetlenségi mozgalom. A katonai szolgálatra való jelentkezés nem volt elszigetelt jelenség. ,,Az ekkori jegyzőkönyv tele van bejegyzésével a szolgalegények gazdájukkali számoskodásának, kik bérükből felvett illetményüket vagy eladott marhájuk árát beíratják, nehogy aziránt valaha rokonaik az az illetők ellen követelést intézhessenek, mit ők felszerelésre fordítván a katonaságra mentek." A város cselédei és a kisebb vagyonnal rendelkező gazdák közül is többen mentek „kurucságra."

51 Kecskeméten tehát nem volt olyan húvös a kuruc katonaság fogadása, mint Debrecenben.

52 Ezt a, szabadságharc előtti közjogi sérelmeken túl, a rácok közelsége kellően indokolja. * 49 Az 1787-es „Minden Házakat és Famíliákat egyben foglaló Táblázat" adatai alapján 1,43-s szorzószámot kaptunk. Ekkor a házak száma 3085.a famíliáké 4439 volt. Mivel a társadalom szerkezete nem változott,sőt a foglalkozás szerkezetén belül sem ment végbe mélyreható változás, feltételezhetjük, hogy az arány hasonló volt. A XVIII. század nyugodtabb körülményei között a házak száma feltétlenül gyorsabban nőtt, mint a XVII—XVIII. század fordulóján, ezért az 1,43-as számot indokolt 1,5 -re kerekíteni. 50 Ezek jórészt öregek (kőztük Konez Lukács pl. 112 esztendős) vagy nyomorékok. Az alkalmasság megállapításakor elég szigorúan járhattak el. Ezt jelzi a 4. tized hatos sorszáma alatti nejegyzés is.,, Laczi István alkalmatlan, fia alkalmatos, ha meggyógyul, most halálos beteg." Lásd I. számú táblázat. 51 HORNYIK IV. 09—70. 52 BALOGH, 1935.