Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

BÁLINTNÉ MIKES KATALIN Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században

Az 1665-ös adókönyv szerint: „Az becsületes Városnak Gondviselő Bírái" voltak a főbíró, az adószedő és a 4 kisbíró, ők tartoztak a vezetőtestületbe. Ugyanebben a kötetben másutt 2 székbírót és 1 szénabírót is említenek, ez azt jelenti, hogy a „bíró" megnevezés önmagában még nem jelenti a vezetőtestületbe való tartozást, hanem csak azt, hogy bizonyos feladattal megbízott, annak a feladatnak az ellátásáért felelős személy volt, tehát tulajdonképpen — mai terminológiával élve — szakelőadó. Egy részük azonban valószínűleg az esküdt tanácsbeliek közül került ki, de erre konkrét adattal nem rendelkezünk. Az első megmaradt adókönyvben 1661-ben a főbírón kívül adószedő bíró és 3 székbíró, 1662-ben vásárbíró is szerepelt. Az 1668-as robotlajstromban a substitutus főbíró mellett a 4 kisbírót és a vásárbírót emelték ki.

91 A vezetőtestület — vagyis későbbi szakkifejezéssel élve a Magisztrátus — élén a főbíró állt, az ő feladata volt elsősorban a bíráskodás, de ebben az időszakban bizonyos gazdasági feladatokkal is foglalkozott, pontosabban közvetlenül irányította a városi gazdálkodást. A főbírói számadáskönyvek bejegyzései alapján 1682-ig ő intézte a jegyző konvenciójának a kiutalását, 1684-ig a bírság és büntetéspénzek nyilvántartását, 1719-ig a dézsma és vásárolt borok, valamint a kiosztott ajándékok, „discretiok" elszámolását. Ugyanakkor ő képviselte a felsőbb hatóságok előtt a várost. Távollétében az egyik esküdt tanácsbeli személyt bízta meg a helyettesítéssel. A „substitutus bíró" vagy „főbíró képe" minden alkalommal másik tanácsnok volt, és amíg helyettesített, addig rangsorban megelőzte az adószedőt. Az adószedő bíró, vagy ahogyan az adókönyvekben önmagát nevezte, a második bíró, az adók beszedésén kívül egyéb gazdasági jellegű ügyekkel is foglalkozott, például a különböző kisebb bevételek (többek között a vásári, égetett bor, seprő stb.), a dézsmabárányok és a konvenciósok járandóságainak a nyilvántartásával. A beszedett adót a főbírónak adta át, aki azután a nagyobb tételek kifizetését lebonyolította. A kisebb bevételekről közvetlenül számolt el az adószedő, ezeket általában közszükségleti cikkek beszerzésére, elsősorban élelmiszerekre fordította. A kisbírák tevékenységének a nyomát a robotlajstromok őrzik, de bizonyos gazdasági ügyekkel ők is foglalkoztak. A tizedeseknek Hornyik által közölt esküje szerint a városi pénzekkel a tizedesek: ,,. . . Kis Bíráidnak számot adsz."

92 A kisbírák valószínűleg a négy járás szerint felosztott esküdtek, tizedesek és lakosok, valamint a főbíró között mintegy összekötő 91 A jegyzőkönyv másolat 11. lapján már 1059-ben említik a polgárok helyett a kisbírákat. 92 HORNYIK i. m. II. köt. 508—510.1. az 1677—1090-es jegyzőkönyv alapján.