Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcról

ról, a végeláthatatlan gulyákról, és nyájakról szóló leírások hitelességét legalábbis megkérdőjelezi néhány figyelemreméltó tény. A város a legtöbb pusztát, a legnagyobb területet a XVII. század végén és a XVIII. század elején bérelte. Ez pedig nem esik egybe a nosztalgiával színezett, viszonylag békés évtizedekkel.

32 A gazdagság, az értékek felhalmozódása nem vált szembetűnővé egyetlen időpontban és egyetlen társadalmi csoportnál sem. A város a különféle terhek fizetése alkalmával előleget sohasem egy gazdától, hanem több adófizetőtől vett fel, viszonylag kis összegben. Nem alakult ki egy meghatározott csoport, amely többé kevésbé rendszeresen nyújtott volna kölcsönt a város számára és ebből hasznot húzott volna. Nincs semmiféle nyoma forrásainkban a jelentősebb tőkeképzésnek, kincs felhalmozásának. A leggazdagabb cívisek háza is rendkívül szerény lehetett. A legrégebbi kúriák is csak a XVIII. századból valók, a korábbiak valószínűleg nem téglából épültek. A városháza épülete, ellentétben a jelentős forgalmat lebonyolító királyi városokkal, nagyon szegényes lehetett, és önálló városháza is csak 1659 óta volt, korábban a főbíró háza szolgált hasonló célt.

33 Az igazán jelentős gazdasági fellendülés, a számottevő többlet felhalmozása ellen vall az is, hogy Kecskemét szellemi és kulturális élete a török korban mindvégig nagyon szerény keretek között maradt. Semmiképpen sem hasonlítható pl. Debrecen eleven szellemi életéhez.

34 A számottevő vagyon, a többek által feltételezett gazdaság jelentős helyi ipart és élénk helyi kereskedelmet indukált volna. Ezzel szemben közismert, hogy mindkettő elég fejletlen maradt. Az árucsere nagyobb része a vásárokon bonyolódott le. A számadáskönyvek feljegyzései szerint a legtöbb és valamelyest is igényes iparcikkeket más városokból hozták az idegen kereskedők, vagy más városokban, vásárokon szerezték be a város alkalmazottai, tisztviselői. A helyi kereskedők ,,kufárok" számának alakulása, az általuk fizetett adó összegének módosulása sokatmondóan jelzi, hogyan csökkent a vásárlóképesség és a forgalom a felszabadító harcok előtt.

35 32 Kecskemét bérleteiről is Hornyik tudósít legmegbízhatóbban: 1677-ben 9 kun pusztát bérelt, 1683-ban 17 kun pusztát ajánl fel Kecskemétnek Eszterházy Zsigmond. 1701-ben 23 pusztáról köt bérleti szerződést, melyeken kívül még 11 pusztát béreltek. 1704—1710 közötti időből csak 4 kunpuszta bérletéről maradt fenn szerződés. Még 1711-ben is csak 5-öt béreltek, a Német Lovagrendtől. 1718-ban 8 kun és 10 megyei pusztát, 1722-ben összesen 21,1727-ben 25 pusztát... Tehát a bérletek száma is jelzi, hogy a XVII. századi állattartás gazdasági alapjai nem voltak bővebbek, mint a századfordulón, illetve a szabadságharc után. HORNYIK, 1927. 51—59. 33 ENTZ—GENTON—SZAPPANOS : 1961.33. 34 Az adókönyvekben a kufárok száma fokozatosan csökkent. A közbiztonság hiánya miatt a szokásos évi három vásárt 1670-tól 1690-ig nem tartották meg. 35 Az 1662-es adókönyv tanúsága szerint a kufárok 16 tallér adót fizettek.