Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcról
Az alföldi cívis városokban az állatállomány fontosságának megfelelően minden adófizetőnél feltüntetik a vadszámot. 26 A vadszám alapján kivetett adó a jószágállománnyal és az ingóvagyonnal arányosan nőtt. 1662—1711 között az egy vadszámra kivetett adó összege a következő módon változott: 1662 10 dénár 1676 10 dénár 1687 15 dénár 1695 30 dénár 1704 30 dénár 1707 4 potura (12 dénár) 1711 10 poltura (30 dénár) Ennek alapján a komolyabb ingó vagyonnal, jószágállománnyal rendelkezők a vadszám után gyakran nagyobb összeget fizettek, mint ingatlanjaikért. 27 Kecskeméten a tárgyalt időszakban a gabonatermelés alárendelt szerepet játszott. A különféle katonai szolgáltatások teljesítése érdekében más községekből, városokból vásárolták meg a kívánt mennyiséget. Ugyanezt mondhatjuk el a szőlőtermelésről is. A helyi igényeket általában nem tudták fe26 Ennek a sajátos adónemnek a lényegét már Hornyik megfogalmazta. Megállapításait viszont részben korrigálnunk kell. Szerinte „Ezen adónak (a summa-adónak I. Sz. T.), mint szoros értelemben vett földadónak tartozéka volt a legeltetési adó, amely számviteli könyveinkben Marhaszám, vagy Vadszám nevezettel jelöltetik." Hornyik itt ellentmond annak az 1672-es városi határozatnak, melyet néhány oldallal később teljes terjedelmében közöl. A határozat megköveteli minden lakostól, „hogy tehetséged szerint, minden jármos, hámos és akármi névvel nevezendő marháidról, ezüst jószágodról és pénzedről, akár magadé, feleségedé, fiadé, leányodé, anyádé, öcsédé, bátyádé légyen, valamelyek a te gondviselésed és birtokodalatt vannak, mint azokról a vadszámot igazán beadod. . ." ,,N B. Egy malom tíz vadszám". „Pénz tallér 5." Hornyik, II. 187—192. Lásd még a 18. jegyzet. Tehát nyilvánvaló, hogy nem egyértelműen legeltetési adót jelentett a vadszám után fizetett összeg, hanem az ingó, a pénzvagyon és bizonyos ingatlan (malom) után fizetett adót. Módosításra szorul Hornyik következő megállapítása is: „hogy pedig a vadszám nem volt önálló adónem, hanem a summa adó tartozéka, abból gyanítható, mert csupán a felszámításban fordul elő, sem a kivetésben, sem a kiadások között nem említtetik." Valójában, az adókivetéskor következetesen feltüntetik a vadszámot is mint adóalapot minden lakosnál, ha megfelelő nagyságú ingósággal stb. rendelkezik. Egyértelműen bizonyítják ezt az 1662-es adókönyv 52. oldalán a lajstrom bevezető sorai: „In Nomine Domini Anno 1662. Csebe Pál ur(a)m fő bíróságában a marha számnak császár és derék adónak fel vetése." A tényleges felvetés pedig pl. így történt: 72 Karmos Albert f 4 f 12; 758 Kamarás Ambrus f 6 f 13 Minden kétséget eloszlat a 160. oidalon levő összegzés: Az császár adaja in summa f 1790 den. 16 ... Vadszám mindenestül 20 ezer ôtt száz hatvan egyed fel. Facit fl 2056. ide(st) két ezer ötvenhat forint den. 5. A derék adó f 4951 den 2 . .. Azon kívül kufárok adaja tall. 16 27 Állításunkat egyértelműen igazolja a nagykőrösi gyakorlat is. A város 1626. évi számadáskönyvének 81. oldalán olvashatjuk: „Az marha szám-vetés szörint 7800, denar 5 mindön marhat szam szerint, teson fl. 390. Fure valo ado fl. 243. Czaszar adaia fl. 604." Majd 1645-ben (156. old.) :,,Az marha szám az föl vetésben volt nyolc ezer het szaz nyolczvan. Teszen tizen ket pénzével f. 1053, d. 60. Az fűre valo föl vetet ado volt ezör ket száz hetven ket forint d. 20. Az császár adaja volt ezör szaz ötven nyolc forint." 1662-ben Kamarás Ambrus császár adajára és derékadóra 19 forintot, 758 vadszáma után 75,8 forintot fizetett. 1667-ben Kalocsa István 13 tallér egyéb adójábal szemben vadszámra 47 tallért fizetett. 1684: Kamarás Ambrusné 5 tallér egyéb adóval szemben a 650 vadszám után 28 tallért fizetett. 1703: Kalocsa János 22 tallér egyéb adóval szemben 46 tallért fizetett 277 vadszám után.
