Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

differenciált képhez jutottunk : a fluktuáció csupán a beköltözések viszonylatában volt rendkívül nagymérvű, ám az elköltözések szférájában egészen minimális szinten jelentkezett, s a mezővárosi alapnépességet (a törzslakosságot) úgyszólván egyáltalán nem érintette. Az 1546—1559 közötti időszakban — a vagyontalan szolganépességet leszámítva — az eredeti alapnépesség csaknem teljes stabilitása, kontinuitása mutatható ki, legalábbis az adózó háztartások viszonylatában. A mezővárosba települők közül legnagyobb számarányban a szegediek szerepeltek, akik nem kis mértékben hozzájárultak Kecskemét gazdasági életének továbbfejlődéséhez. A gazdasági-társadalmi potenciálnak megfelelően, elsősorban a nagyarányú beköltözések eredményeként, gyors ütemben gyarapodott a mezőváros népessége is, úgy hogy a XVI. század utolsó negyedében Debrecen után már Kecskemét volt a hódoltság második legnépesebb települése. Végezetül megállapíthattuk, hogy a férfinépesség személyneveinek nyelvjárási és névtani sajátosságai fő vonalakban megegyeztek az eddigi nyelvészeti kutatások legfontosabb eredményeivel. A XVI. századi Kecskemét gazdasági, etnikai, társadalmi, kulturális és népesedési viszonyainak feltárása az összehasonlító statisztikai vizsgálatok tükrében lehetővé tette az egyik legjelentősebb hódoltsági mezőváros fejlődésének, helyzetének komplex bemutatását a maga és tágabb környezete dialektikus kölcsönhatásaiban.