Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

Mindössze egy esetben találunk ö-t a szó első szótagjában : Sötét. (Előfordul Setét formában is!) A Söbő név —mint a Sebestyén rövid alakja —szintén egyedüli példa arra, hogy az ö (ő) a szó mindkét szótagjában szerepelhet. Nyilvánvalóan nem véletlenül, hanem éppen az ö-zés Duna—Tisza közi elterjedtségének hatásaként tudta kimutatni Péter László is az 1578-as szegedi adódefterből az ö-zés mindhárom formáját, s ezzel megegyező eredményhez jutottunk a ráckevei személynevek elemzésekor is. Az i-(í-)zésnek szintén három variációját figyelhetjük meg, de az előbbitől különböző megjelenési formákban. Három névnél minden szótagban -i szerepel egyéb magánhangzók (e, é, ö, ü) helyett: Filip, Dimitri, Biriny. Közülük talán a Filip a legérdekesebb, mely a legközelebb áll az eredeti görög (latin) alakhoz. A mai fül számára szokatlanul hangzó Biriny névalak a Berény i-ző változata, mely Jászberény korabeli megnevezését rejtette magában. A Demeter név teljes egészében i-ző alakja, a Dimitri eléggé eltávolodott a görög eredetitől, s inkább a szerb-horváthoz áll közelebb (Dimitrije). Egyébként e név előfordul Dimitre változatban is, melyben két szótag mutat i-ző hatást, az első és a középső. Három névnél csupán 1—1 szótagban szerepel az e (é) hang helyett i (í): Kinyerés, Feír, Feírvári. Az i(í)-zés tehát éppoly változatos formációkat mutat, mint az ö-zés. Néhány név a mai köznyelvi ejtéshez képest zártabb formában található: Sebestyán (Sebestyén), Barbél (Borbély), Danokos (Domokos). Viszont ezzel ellentétben több névnél nyíltabb ejtést tapasztalunk: Tomás, Szakálos, Verjas (Varjas), Zokardás (Zakariás), Monos (Mónus), Kádos. Itt említhetjük meg a mai, vegyes hangrendű iskola köznév korabeli utcanév — megfelelőjét, melyben a szókezdő, magas hangrendű -i helyett mély hangrendű -o található: Oskola. Az egyik leggyakrabban előforduló nyelvjárási sajátosság a kétjegyű mássalhangzók depalatizált változata, mely a vezeték- és keresztneveknél egyaránt nyomon követhető: Mihál, Ormáni, Gergel, Barbél, Alatjáni, Koppáni, Székel, Szani, Királ, Tornos, Sovén, Erdéli, Bárán, Vázsoni, Gyekén. Megfigyelhető a mássalhangzó-kieséssel együttjáró magánhangzó-hosszabbodás, vagyis a pótlónyújtás is, mely azonban teljesen megegyezik a mai tájnyelvi kiejtéssel: Bódis (Boldis), Bódizsár (Boldizsár), Módva (Moldva), Mónár (Molnár), Gyümőcs (Gyümölcs) stb. Jellemző sajátosság a zöngés és a zöngétlen mássalhangzók gyakori felcserélése is: Tód, Bálind, Alberd, Gellérd, Zsidmon, Husvéd, Bernard, Vitáris, Madaráz, Kum (Kun), Kaláz, Anbrus, Gazátak, Bálás, Kunyasztó, Ábrahán, Járfás (Gyárfás), Jereniás, Balok, Danokos stb. Néhány esetben a mai -ö helyett -e hang található: Setét (Sötét), Verös (Vörös), Vedrös (Vödrös), Sárkezi stb. Hangbetoldással találkozunk az Ókcsai (Ocsai) névnél, de ennél jóval többször fordul elő a hangkiesés úgy a mássalhangzók, mint a magán-