Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
Kecskemét lélekszáma mintegy ezer—másfélezer fővel csökkent, vagyis nemcsak a minimális természetes szaporodás veszett el teljesen, hanem a nagymérvű beköltözések népességnövelő hatása is egészen odalett, sőt még az 1546-os alapnépesség száma is egynegyeddel csökkent, az eredetinek mintegy 77 %-ára. Ez a népességfejlődési folyamat jól érzékelteti a török uralom népességpusztító hatását. A népességfejlődés alakulásából is kitűnik az 1551—52-es és az 1566-os nagy török hadjáratok népességgyarapító hatása Kecskemét viszonylatában, a harcok által közvetlenül sújtott területek rovására. Az 1540-es évek elejétől meginduló lélekszámnövekedés egészen az 1580-as évek elejéig töretlenül felfelé ívelt, majd az 1555-ös pestisjárvány és a török uralom más negatív tendenciáinak hatására d utolsó éveiben már csak 3—5 ezer lakosa maradt Kecskemétnek. Ugy véljük, hogy a népmozgást is tükröző, ellentmondásos folyamat viszonylag pontosabban tükrözi a tényleges helyzet változatosságát, mint a Hornyik nyomán kialakított merev, 10—20 ezres népességbecslés, mely magas, statikus keretek közé szorítja a lélekszám alacsonyabb, de dinamikusabb fejlődését. 65 5. Kecskemét adózó férfinépességének személynevei (1546—1562) Nyelvjárási sajátosságok A páratlan forrásértékű török defterek révén behatóan tanulmányozhatók a Duna—Tisza közi nagy állattenyésztő mezőváros, Kecskemét személynevei is az 1546-os, 1559-es és 1562-es esztendőből. Elsőként a névanyag legáltalánosabb névtudományi, nyelvjárási tanulságait tekintjük át, majd külön fejezetben részletezzük a vezetéknevek és keresztnevek rendszerét. Mivel a török összeíró a nép nyelvén, a bemondásnak megfelelően, az egyes adatszolgáltatóktól hallott alakban jegyezte fel a személyneveket, ezért az adódefterek —szemben a latin adóösszeírásokkal —kiválóan alkalmasak a fontosabb nyelvjárási jellegzetességek feltérképezésére is. Kecskemét az alföldi ö-ző nyelvjárás területén helyezkedik el, melyet a déli és tiszántúli falvakból, mezővárosokból ide menekült parasztok méginkább elterjesztettek. így nem meglepő, hogy az ö-zés a vezeték- és keresztnevekből is jól nyomon követhető. Csaknem valamennyi példánk az ö-zésnek a név végéről való visszahatását bizonyítja: Dienös, Dénös, Demetör, Verös, Petör, Illemös, Sebős, Gyenös (Dénes), Keresztös, Szentös stb. 65 HORNYIK, 1861. II. 218.; KRAJNYÁK, 19Ö1. 5.
