Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

Adóegységei és adózó háztartásai alapján a XVL századi Kecskemét a hódoltság negyedik legnépesebb mezővárosának tekinthető Debrecen, Szeged és Tolna után. Azonban az 1560-as évek közepéig népessége lassabb ütemben gyarapodott. A török uralom első negyedszázadában még népesebb volt Kecskemétnél mintegy tucatnyi mezőváros, így Debrecen, Szeged, Tolna, Gyöngyös, Esztergom, Ráckeve, Makó, Jászberény, Pásztó, Mohács, Vác és Buda. Később, feltehetően az 1565-ös átalányadózás bevezetése és az 1566-os dunántúli s tiszántúli nagy török hadi járatok (Szigetvár és Gyula eleste) után hatalmas méretű népvándorlás indult meg Baranya, Tolna, Somogy megyékből és a Tiszántúlról Kecskemétre. Ekkor már itt élt a hanyatló Szeged polgárságának egy része is. A menekülőhullám 1580-ban tetőzött, ekkor már csaknem 1100 adózó háztartásra duzzadt fel Kecskemét népessége. Ekkortájt — Debrecen kivételével — már egyetlen más mezővárosban sem regisztráltak ennyi adózót, portát. A XVI. század utolsó harmadában Kecskemét lett a hódoltság második legnépesebb települése a rendkívül széles arányokat öltő betelepülő-hullámok következtében. 1580-tól 1590-ig az adózó népesség jelentős mértékben csökkent, csaknem a felére apadt. Ebben döntő tényezőként a hódoltság-szerte katasztrofális népességpusztítást előidéző 1585-ös nagy pestisjárványt jelölhetjük meg. Arányaiban még ennél is nagyobb vérveszteséget szenvedett Ráckeve, mely elvesztette népességének 55 %-át. A járvány pusztításai következtében nagyjából hasonló adózó népessége maradt Kecskemétnek (580 háztartás), Szegednek (578) és Tolnának (567). Az 1591-ben a Délvidéken meginduló háborús pusztítások hulláma néhány év múlva elérte a Duna—Tisza közét is, a népesség mindenütt jelentős mértékben tovább csökkent. A század utolsó fél évtizedében a nagy hódoltsági mezővárosok közül már csak Debrecen, Kecskemét, Szeged, Nagykőrös és Cegléd őrizte meg népességének tekintélyes hányadát, viszont részben vagy teljesen elnéptelenedett a harcok következtében több olyan fejlett mezőváros is, mint Tolna, Ráckeve, Dunaföldvár, Vác, Mohács, Buda, Pest, Óbuda, Kálmáncsa stb. A híres Duna—Tisza közi „három várost" is nagyon súlyos megrázkódtatások érték, főleg a tatárok, törökök és más kóbor hadak részéről. Emiatt csökkent 1597-re Kecskemét 580 háztartása 327-re, Nagykőrös 180 háztartása 100-ra, Cegléd 150 háztartása pedig 80-ra. Mi sem bizonyítja a pusztulás egészen rendkívüli mértékét, mint az, hogy a „három város" adózó népessége rövid egy év leforgása alatt 45 %-kal csökkent, azaz csaknem a felére zuhant ! A porták és a török adóegységek (hánék, kapuk) számának összevetéséből megállapítható, hogy az 1560-as évek közepéig nincs lényeges eltérés köztük, sőt néhány alkalommal csaknem teljesen megegyezik a számuk. Az átalányadózás bevezetéséig tehát a török és magyar pénzügyi hatóságok hasonló el-