Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

mely 258 százalékos növekedésnek felel meg. A Kecskeméten összeírt fiúk számának gyarapodása tehát még a többi mezővárosban tapasztalható hasonló jelenséget is messze felülmúlta. A szigeti házösszeírással összehasonlítva megállapítható, hogy a kecskeméti férfinépesség soraiban a fiúk száma 1546-ban és 1559-ben irreálisan alacsony; ekkor az adóírnokok még minden bizonnyal betartották a káminnámék azon rendelkezését, hogy csak a serdülő és felnőtt fiúgyermekeket kell jegyzékbe venni. Ám egészen más a helyzet az 1562-es defternél, midőn 382 adózó háztartásfőnél már 285 fiút regisztráltak. Ezzel csaknem teljesen megegyező a szigeti adat is: 371 családfő, 289 fiú. Ez arra enged következtetni, hogy a csecsemők kivételével 1562-ben a török az adózó háztartások teljes férfinépességét összeírta. Az adózók testvéreinél éppen fordított a helyzet: a legtöbbet 1546-ban írták össze, a legkevesebbet 1559-ben, s még újabb három év múlva sem érte el számuk az elsőét. Azonban ezzel megegyező módon Szigeten is igen csekély volt a háztartásfőknél összeírt nős és nőtlen testvérek száma, így feltételezhető, hogy a hullámzás dacára a fivérek száma mindhárom összeírás évében a reális helyzetet tükrözte. Egyébként a többi hászvárosban is a kecskemétihez hasonlóan igen csekély volt az adózó háztartásfőkkel egy kenyéren élő testvérek száma. A már családot alapított fiúk és testvérek száma még inkább elenyésző: 1546-ban 5 és 12, 1559-ben 5 és 9 fő. Ezzel megegyező módon 1551-ben Szigeten is csak hat háztartásfővel élt egy fedél alatt nős fia és menye. így megállapítható, hogy ezekben az években Szigethez hasonlóan Kecskeméten és a többi budai hászvárosban ,,a fiatal házasok nagyon ritkán maradtak a szülői család keretein belül, inkább azon kívül folytatták saját életüket. Persze nem feltétlenül biztos az, hogy el is költöztek a szülők telkéről, de önmagukat mindenképpen különálló gazdasági egységnek tekintették, és ez a helyzetmegítélés kapott hangot a bemondásuk alapján készített összeírásban is." Érdekes, hogy bár 1559-ben összesen 403 nős családi állapotú férfit (adózó háztartásfőt és nem adózó családtagot) tüntet fel a defter, de 1562-ben már csupán 382 teljes nevű háztartásfő szerepel a kecskeméti adóösszeírásban, holott kincstári fejadó fizetésére 399 főt köteleztek. Eszerint a puszta keresztnéven előforduló fiúk és testvérek között is voltak családosok, akiknek létszáma feltehetően meghaladta a három évvel korábbi szintet. Másrészt az is megállapítható, hogy az adóztatás szigorúbbá válásával már nemcsak az önálló háztartásfőket kötelezték dzsizje- és kapuadó fizetésére, hanem valamennyi önálló keresőt ; nőtlent és nőst egyaránt. Rendkívül problematikus a szolgák számának alakulása: 1546-ban 92, 1559-ben 2, 1562-ben 32 fő. A második összeírás idején gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyták a török összeírok a bérmunkásokat, 1562-ben