Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

fejlesztésében, ennek ellenére még egyetlen alföldi haszváros demográfiai összetevőit sem tárták fel a szakemberek a XVI. század második feléből. Pedig turkológusaink az elmúlt évszázad folyamán, de főképpen az 4950-es évektől számos olyan oszmán-török forrást tettek közzé mai török, magyar, német, angol, francia és orosz nyelven, melyek a történeti demográfiai kutatások számára is felbecsülhetetlen értékű bázisanyagot jelentenek. Az alábbiakban a rendelkezésünkre álló források alapján megkíséreljük feltárni a XVI. század közepi Kecskemét népesedési viszonyainak néhány konkrétan elemezhető, egzakt módon mérhető aspektusát. Mivel erre a célra magyar és latin iratok gyér szórványadatai nem alkalmasak, alapvetően a török forrásanyagra támaszkodunk. A XVI. század közepéről rendelkezésünkre áll három török adóösszeírás Kecskemétről, melyek alapvető bázisai a serdülő és felnőtt férfilakossággal kapcsolatos demográfiai-népesedésstatisztikai vizsgálódásoknak. Mindhárom a magyar urbáriumokhoz hasonló budai szandzsákösszeírások kecskeméti tahrir-deftereit (Összeírási jegyzékeit, adóösszeírásait) foglalja magában, melyek névösszeírásból és adójegyzékből állnak. Számunkra most a névsoros adatok jöhetnek számításba. A török adódefterek név összeírásairól jó átfogó képet ad Káldy-Nagy Gyula: „Amikor az összeírok a felvételkészítést megkezdték, első feladatuk az egyes települések lakosságának név szerinti összeírása volt. Ennek elősegítésére az összeírás idején a szpáhik kötelesek voltak valamennyi ráját az emin elé hozni. A lakosok természetesen igyekeztek megszökni az összeírok elől, s emiatt nem egyszer erélyesebb intézkedésre volt szükség ... Az előállított lakosokat az összeírónak a törvény szerint ahhoz a településhez kellett a defterben bejegyezni, ahol már tíz éve laktak ; aki tehát új lakhelyén tíz évig még nem tartózkodott, azt régi lakhelyéhez kellett írni, kivéve, ha más országból jött ... A törvény szerint a rája nagyobb fiait is köteles volt megmutatni összeírásra, kisebb gj^ermekeit azonban nem kellett nyilvántartásba venni. Amint a szandzsák-összeírásokból megállapítható, elsősorban valóban a családfőt és serdült fiait jegyezték be, de ezt követően gyakran beírták a családfő házanépének valamennyi felnőtt férfitagját, ha egy kenyéren éltek, így idős apját, nőtlen testvérét, nős fiát, vejét és szolgáját. Ilyen esetekben azonban csak a családfőt írták be vezetéknevén, míg házanépét csupán keresztnevükön sorolták fel. Ugyancsak keresztnéven vezették be a bírót, papot, deákot, kovácsot és az özvegyasszonyokat. Az önálló keresettel bírókat vagy külön kenyéren élőket azonban vezetéknevükön írták be . . . Az összeíróknak az előző összeírás másolatát elsősorban azért adták át, hogy az egyes települések lakosait annak alapján keressék. A felvételkészítésnek