Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

psalmus maradandó értékeinek, verselési sajátosságainak méltatása nélkül. Ez a nagybecsű zsoltárfordítás kettős széttéphetetlen szállal ötvöződik a hódoltsági és a XX. századi Kecskemét irodalomtörténetéhez, zenekultúrájához: egyrészt akként, hogy a héber eredeti művészi színvonalú, magyar nyelvű tolmácsolása a kecskeméti Végh Mihály nevéhez fűződik, másrészt úgy, hogy ez az örökszép zsoltárfordítás ihlette Kodály Zoltánt, a modern Kecskemét világhírű szülöttét halhatatlan remekműve, a Psalmus Hungaricus megalkotására. Kétségtelen, hogy ez a híres zsoltárfordítás önmagában is jelzi a hódoltsági Kecskemét reformációs kultúrájának, énekköltészetének magas színvonalát, s az sem vitatható, hogy a nem hétköznapi költői tehetséggel megáldott Végh Mihály a n&gy Duna—Tisza közi mezőváros XVI. századi történetének legkiemelkedőbb egyénisége. Végh Mihály alakját és zsoltáiparafrázisát sokan méltatták napjainkig, s bár a szerző kilétét és a fordítás időpontját illetően erősen megoszlottak a vélemények, de a költő és műve vitathatatlan érdemeiről mindannyian a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak. íme, az irodalmi lexikon hivatalos állásfoglalása: „Kecskeméti Végh Mihály (16. sz.) énekszerző, az LV. zsoltár fordítója. Életéről nincsenek biztos adatok, föltételezhetően Kecskemét bírája volt. Egyetlen ismert énekét, az 55. zsoltár verses parafrázisát az egyik kéziratos változat szerint 1567-ben szerezte. Verse kiemelkedik a kor többi zsoltárfordítása közül : erőteljes képekben, költői szemléletességgel adja viszsza a zsoltár szavait. Az éneket Kodály Zoltán feldolgozása tette halhatatlanná (Psalmus Hungaricus, 1923) s ma már szinte nem is lehet elválasztani Kecskeméti szövegének és Kodály zenéjének esztétikai hatását." A reformáció énekirodalmának kiváló kutatója, Varjas Béla a vers szubjektív lírai értékeit emeli ki: „A lírai hang legtisztábban azoknak a szerzőknek az énekeikből csendül ki, akik saját vigasztalásukra egyéni szenvedéseiket, nyomorúságukat, bűneiket sírják el, s félelmes szívvel fohászkodnak a könyörülő istenhez. Ilyenkor a zsoltárok a legfőbb mintaképek, a mondanivaló legmegfelelőbb keretei . . . Valamennyi között legkitűnőbb líraiságú Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltára (1561). A kecskeméti főbíró ellenségeit és álnok barátait átkozza benne; zsoltáros keretben, de szabadon, szépen formált képekben szinte újrakölti az egész zsoltárt. Csaknem töretlen áradású ihlete emeli a Balassi előtti személyes indítékú vallásos énekek legmegkapóbb alkotásai közé. (Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát is Vég Mihály zsoltárszövege inspirálta). Kecskeméti Vég Mihály és társainak vallásos énekeiben formálódott és halmozódott fel az a formai, nyelvi, stílusbeli nyersanyag, egy-egy lírai megnyilatkozás kísérlete, amely előkészítette a reneszánsz vallásos líra századvégi kibontakozását, és amelyből Balassi istenes énekköltészetét a kivételes lírikus tehetség művészetével megteremtette."