Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

is élt a mezővárosban. Nem említ papokat az 1564-es templomegyezség sem. A század utolsó évtizedéből fennmaradt városi jegyzőkönyvek négy pap nevét őrizték meg. 1594-ben Mihály volt a református prédikátor, 1598/99ben Tóbiás, 1600-ban pedig Búzás Mihály. Ez utóbbi évben Gergely nevű plébános volt a „pápisták" lelkésze. Bizonyos tehát, hogy Kecskeméten mindkét vallásfelekezet külön pappal rendelkezett. A református prédikátorokat a magisztrátus fogadta fel egy évre, 70 forint fizetéssel és természetbeni ellátással. Búzás Mihály 1600 nyarán került a mezővárosba, s két évig volt Kecskemét református prédikátora. 6 a tatárok elől menekült Tolnáról Kecskemétre az iskola diákjaival és sok tolnai polgárral egyetemben. Róla is csak igen keveset tudunk: „Búzás Mihály előélete ismeretlen. Pathai P. Sámuel szerint 1597-ben az elhalt Decsi Gáspár lelkészutódja volt Tolnán. Az a körülmény mégis, hogy 1600-ban a kecskeméti papságra való távozásakor a 15 éves háború küszöbön álló pusztítása miatt sok tolnai lakos, sőt a tolnai iskola ifjúságának nagy része is vele vonult Kecskemétre, azt sejteti, hogy Tolnán inkább csak rektor volt." A két vallásfelekezet kapcsolatáról értékes dokumentum maradt az utókorra, úgymint a templomegyezségről és a vallási békéről szóló okmány. Ezt Végh Mihály főbíró házánál írták az 1564-es esztendő húsvétja utáni szerdán, délelőtt 11 órakor. A „pápista hitön való" esküdt polgárok és bírák nevében Tamás Orbán, Végh Pál, Somody Dömötör, Pocz János, Ágoston János „mind az pápista Körösztyénökkel egygyetömben" írta alá az egyezséglevelet. A ,,Luther Körösztyénök" képében feltehetően maga Végh Mihály főbíró pecsételte le a levelet, mivel kívüle senki sem szignálta e másik érintett fél közül, márpedig az elképzelhetetlen, hogy egy egyezséglevelet csak az egyik fé

1 hitelesítsen aláírásával, pecsétjével. Az egyezséget nemcsak a két vallásfelekezet, hanem „mind az Váras képében" kötötték meg, hogy ezzel is hangsúlyozzák a benne foglaltak minden polgárra kötelező voltát. Elhatározták, hogy ezentúl az „öreg kő Templomot" átengedik a katolikusoknak. Eszerint korábban itt is közösen használta a két felekezet az egyetlen templomot. S hogy ezentúl senki se merjen vitát kavarni a templom használatáról, 1000 forint büntetést helyeztek kilátásba az ellen, aki „Törvényei keresné je az Templomot." Később a reformátusok kis fatemplomot emeltek, s 1678-as leégéséig ebben tartották istentiszteleteiket. A templomegyezségen kívül „más szörzést" is tettek 1564-ben, mely szerint „eddig való Szó beszéd ez két féle nép között, Szitok és egyéb egymáshoz Való szó, az mind letétetöt, hogy abból senki egymást ne kereshesse, se Törvénynyel se egyébb képpen." Tehát az eddigi gyűlölködések, gyalázkodások, veszekedések és pereskedések véget nem érő harcai helyett vallásbékét, toleranciát hirdettek meg, ami kétségkívül józanságra vall, hiszen a hit-