Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
javakat és a politikai hatalmat monopolizáló záhingazda-réteg jórészt éppen azokat a zsellér-bérmimkás-kistulajdonos rétegeket szorította ki a mezővárosi reformáció kétségtelenül jelentős vívmányaiból, melyek mindennapi termelőmunkájukkal permanensen létrehozták azokat. Mert bár a korábbi, középkori viszonyokhoz képest a mezővárosi társadalom szélesebb rétegei élvezhették a kultúra áldásait, de a lakosság zömét kitevő dolgozó tömeg jelentős hányada továbbra is pallérozatlan, írástudatlan maradt. Az új „népi" értelmiség pedig hűségesen kiszolgálta — nemesség hiányában — a cívispolgár-záhingazda kizsákmányoló réteg osztályuralmát. Kétségtelen tehát, hogy Kecskemét mezővárosi kultúrájában is érvényre jutottak azok az ellentmondásos, prekapitalista jellegű polgári tendenciák, melyeket a gazdasági-társadalmi viszonyok áttekintésekor fentebb már szemügyre vettünk. 50 Egyházak, papok A XVI. század a reformáció százada, mely a feltörekvő polgárság vallásos köntösbe burkolt, humanizmustól áthatott és evilági reneszánsz örömöket hirdető mozgalma volt. A vallásos jelleg természetszerűleg a protestáns egyházi viszonyok területén dominált a legnagyobb mértékben, noha éppen a reformáció nyitott utat a világiak számára addig tabunak számító egyházkormányzatban való részvételhez. Az adatok arra vallanak, hogy a XVI. századi Kecskemét népe vallási szempontból éppúgy megosztott volt, mint Szeged, Debrecen, Jászberény, Gyöngyös, Tolna, Ráckeve stb. Az új hit a Duna—Tisza közi állattartó mezővárosban is hosszú harcok, kemény csatározások révén nyert egyre nagyobb tért. Ám amíg a két szomszédos testvérvárosban, Kőrösön és Cegléden a reformáció teljes, maradéktalan győzelmet aratott, s a századfordulóig népük egy emberként az új hit híve lett, addig Kecskeméten a hódoltság másfél évszázadában mindvégig megmaradt a „pápista" római katolikus vallás befolyása és önálló egyházközsége, papja, iskolája. Tekintve, hogy Cegléd, Nagykőrös és Ráckeve magyar népessége alapvetően nem különbözött egymástól vagy Kecskemététől, egyelőre nem tudunk magyará50 Kecskemétre, a „három város" tagjára is vonatkoztatható Makkai László alábbi megállapítása: „Cegléd és Nagykőrös kevésbé volt városias a szó igazi értelmében, mint Ráckeve, ami gazdasági jellegükből természetszerűen következik, s nemcsak a települési formákban, hanem kulturális arculatukban is megnyilatkozik. Skarica színes, eleven egyénisége Ráckevének, ennek a tipikus kalmárvárosnak a társadalmából nőtt ki, a ceglédi, nagykőrösi értelmiség nehézkesebb, parasztibb jellege viszont egyoldalú teológiai érdeklődésében tükröződik." (MAKKAI L., 1958.1. 104.) — KATHONA, 1974. 30—1.
