Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

tanította növendékeit a világ és a népek múltját és jelenét, a hódoltsági magyarság sorskérdéseit, az egyéni élet viszontagságait a református hitvallás szemüvegén keresztül szemlélni. A török zsarnoki uralom kínzó problémái és terhes hétköznapjai közt különösen megnőtt a kereslet az ilyen minden viszonylatban eligazításra vállalkozó világnézet iránt. Emellett ideálja volt e tanítási gyakorlatnak a kor igényei szerint kipallérozott ember. Ezért alapvető célnak tekintette a latin nyelv grammatikai elsajátításával mindenkinek kezébe adni azt a kulcsot, ami a tudományos ismeretek nemzetközileg elért eredményeihez a hozzáférkőzést és a hozzászólást biztosította. Ami a képzést illeti, felkészítette a tanulókat a logika módszeres szabályai szerint való gondolkodásra, a nézetek szabályos kifejtésének módjára, a vallott tanítások megvédésének s az ezek ellen hangoztatott érvek megcáfolásának ismeretére. Minden növendékét elmélyítette a költészet szabályainak és kiemelkedő példáinak ismeretében, s nevelt ügyes latin és magyar költőket. Tanította a jogi ismereteket, a politikai ökonómia elemeit, a természettudományt és asztronómiát, mert a tömegek számára szakképzett vezetőket, nagy tudású papokat, a jogi problémákban jártas ügyvédeket s a mindennapi élet ügyeiben magukat szabatosan kiismerő deákokat akart nevelni. Eközben nem vette le szemét a tömegekről sem. Ezek érdekében felkarolta a magyar nyelvet, tanítván annak olvasását, írását, verselési szabályait, hogy akik az iskolának csak az alsó osztályait végzik el, azok is elsajátíthassák a nemzeti műveltség leglényegesebb elemeit, mely nélkül a latin kultúrájú kevesek exkluzív készültsége csak légüres térben lebegett volna." A többi hódoltsági kultúrcentrummal megegyező módon a kecskeméti református középfokú tanintézet is alaposan kivette a részét abból a létfontosságú kultúrmissziós feladatból, hogy a magyarországi török hódoltság magyar népét ,,az anyaország népének szellemi közelségében megtarthassa, és nem engedte ezt az idegen hatásoknak kitett és elszigeteltségben morzsolódó magyar törzsöket az egész nemzet műveltségi haladásától elszakadni." Kecskemét tehát egyike volt a hódoltsági reformációs művelődés mezővárosi kultúrcentrumainak. A gazdasági-társadalmi fejlődés adott fokán ennek megfelelő színvonalú kultúrára volt szükség, s a szilárd anyagi talapzattal rendelkező nagy mezőváros mind objektív (gazdasági), mind pedig' szubjektív (személyi) viszonylatban biztosítani tudta ezeket az alapvető feltételeket. És bár a vezető rétegekhez közel álló személyek képviselik Kecskeméten is a helyi kultúra előtérben álló literátus-csoportját, ám a mezővárosi reformáció és közművelődés alapvető anyagi feltételét itt is a termelő rétegek fizikai munkája biztosította. A hódoltsági mezővárosi társadalom polgári jellegű gazdasági-társadalmi viszonyai között az anyagi