Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

a termelési eszközökhöz való viszonyuk alapján. A három nagy csoport a következő: з 1. az állattenyésztő-tőzsérkedő-pusztabérlő záhingazda-róteg ; 2. agrár-ipari-értelmiségi középrétegek (közép- és kisbirtokos parasztok, kézműves mesterek, szatócsok, boltosok, fuvarosok, juhosgazdák, malomtulajdonosok, vásári kupecek, literátusok (jegyzők, papok, deákok, iskolamesterek) ; 3. bérmunkások (pásztorok, szolgák, cselédek, napszámosok, hazátlan zsellérek, állathajcsárok, kézműveslegények, inasok, csőszök, éjjeliőrök stb.). A legélesebb vagyoni és társadalmi különbségek, ellentétek a kizsákmányoló, árutermelő-árukereskedő záhingazdák, valamint a nincstelen bérmunkások között húzódtak. A korabeli források záhingazda néven említik a leggazdagabb kecskeméti parasztpolgárokat; az elnevezés megfelel Debrecen, Szeged és más nagy mezővárosok cívispolgárainak. Az adózók alig egy-két százalékát kitevő záhingazdák árutermelést vagy nagykereskedelmet folytattak, esetleg mindkettőt. Közülük kerültek ki a dúsgazdag marhaés lótenyésztők, gabonatermesztő gazdagparasztok, távolsági kereskedők, tőzsérek, pusztabérlők. Idesorolhatók a mezővárosi főbírók, kisbírók, esküdt polgárok is, akiket csaknem kizárólag a legmódosabb rétegből választottak, egészen ritkán a gazdagabb kézműves mesterek soraiból. Az anyagi javak túlnyomó részét birtokló, az árutermelést irányító és a távolsági kereskedelmet lebonyolító záhingazdák tehát a kecskeméti mezővárosi osztálytársadalom uralkodó rétegét alkották, mely magántulajdona alapján kizsákmányolta és elnyomta a nála alkalmazásban levő bérmunkásokat. Anyagi erejükre és társadalmi helyzetükre támaszkodva kisajátították maguknak a mezővárosi közhatalom irányítását is. Kétségtelen, hogy ez az árutermelőkereskedő-pusztabérlő kizsákmányoló réteg nem kis mértékben éppen a sajátos hódoltsági viszonyoknak, a feudális béklyók hiányának, a magyar nemesség távollétének köszönhette felemelkedését, megerősödését, hatalmát a török uralom alá vetett alföldi mezőváros jellegzetes parasztpolgári osztálytársadalmában. Bár éppen a település mezőváros-jellegéből következően ez a záhingazda-réteg még nagyon sok szállal kapcsolódott az őstermeléshez, s részben és időlegesen talán még maga is végzett valamelyes termelőmunkát, de az adott XVI. századi viszonyok közepette e sajátosságaival együtt a kialakulóban levő polgári társadalom olyan tipikus parasztpolgár-rétegének tekinthető, akikből azután hosszú gazdasági-társadalmi fejlődés eredményeként létrejött a kapitalista mezőgazdaság tőkésrétege. A mezővárosi osztálytársadalom ellentétes pólusán a bérmunkából élők népes tábora helyezkedett el. őket zömmel az állattenyésztő záhingazdák