Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
П. A MEZŐVÁROS NÉPESSÉGE A HÓDOLTSÁG ELEJÉN 1. A lakosság etnikai összetétele A korabeli magyar szórványadatok és a török defterek, vámnaplók egybehangzó vallomása szerint a XVI. századi Kecskemét gyakorlatilag teljesen magyar népességű mezőváros volt. Mindössze néhány török tisztviselő élt falai között, a kádi, a kádihelyettes és néhány emberük. Mivel Kecskemétnek sem török erődítménye, sem vámállomása nem volt, így a néhány hivatalnokon kívül mohamedán, görögkeleti és zsidó polgári lakosság nem telepedett házaiba. A legfontosabb források, a török adóösszeírások egyetlen olyan polgárról sem tudósítanak, akinek mind a vezetékneve, mind pedig a keresztneve teljesen idegen hangzású lett volna. A néhány idegen hangzású vezetéknév és népnév mellett kivétel nélkül minden esetben szép magyar hangzású keresztnév található, olykor régies becenév formában. A három XVI. század közepi adóösszeíiás mintegy ezer családnevéből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Kecskemét lakossága teljes egészében magyarokból, illetve néhány százalékban a magyarság soraiba íéges-régen asszimilálódott, elmagyarosodott elemekből tevődött össze. Rácok, görögök, zsidók és mohamedánok (törökök és renegát balkániak) a budai szandzsák területén csak Pest-Budán, Ráckevén és a katonai központokban éltek. Kecskeméten nincs róluk adat, s még a XVII. század végén is tiltotta a tanács a rácok és a zsidók betelepedését. Görögök csak a XVII. századtól kezdtek beköltözni Kecskemétre. Ilyen viszonyok közepette legfeljebb a népnevekből és egyes idegen hangzású személynevekből tudunk következtetni a nem magyar eredetű, de már asszimilálódott népelemekre. 41 A népnevek és az idegen hangzású nevek együttesen is csak mintegy 7 —11 %-át tették ki a kecskeméti vezetékneveknek. Viszont teljesen magyar hangzású keresztneveik világosan jelzik, hogy e családok már régebben, eset leg évszázadok óta elmagyarosodtak. Talán egyedül a kunok őrizték meg néhány hagyományát idegen eredetüknek, de keresztnevük nekik is kivétel nélkül minden esetben magyar hangzású volt, ami szintén jelzi asszimiláló41 Következetlenül írt Kecskemét etnikai viszonyairól Takáts Sándor, aki összekeverte a XVI. és a XVII. századi, lényegesen eltérő helyzetet: „Eger vidéke, Kecskemét, Debrecen, Tokaj megtelik ráczokkal, oláhokkal és görögökkel." (TAKÁTS, Régi pásztornépünk élete. = Uő, Rajzok... 1915. II. 260—1.) De néhány sorral alább már ellentmond saját szavainak: „Kecskeméten a gazdák és a földes parasztok majdnem egy szálig magyarok voltak." (Uo. 261.). Idegenek csak a XVII. századtól szivárogtak be a mezővárosba. (Vő.: SZABÓ K., 1968. 153—6.) — Lásd még KÁLDY-NAGY két budai defterpublikációját; a mezővárosokról: MÉSZÁROS L.— HAUSFATTER K., 1974. 214—35. ; MÉSZÁROS L., A hódoltsági. . . 1976. 474—89.; B A LÁNYI B., A „Három város" .. . 1968. 1—2. sz. 167—71.; HAJNÓCZY I., 1939. 57 p.; 1546, 1562: KÁLDY-NAGY, Kanuni.. . 1971. 328—35.; 1559: uő, A budai... 1977. 335. ssz.
