Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
mázza (15,8%). A többi adódeftert is figyelembe véve megállapítható, hogy a különféle vámhelyeken megforduló kecskeméti állatkereskedők 71 —84 %-a kimaradt a mezővárosi adóösszeírásokból. E rendkívül magas számarány arra figyelmeztet, hogy a török adójegyzékek éppúgy nem tartalmazzák a családfők egészét, mint a magyar (latin) nyelvű összeírások. Az sem szorul bizonyításra, hogy a fenti kecskeméti tőzsérek nem a megfelelő anyagi javak (adóalap) hiánya miatt kerülték el az összeírást. A török adóügyi rendelkezések értelmében felmentést kaptak az adózás alól a bírók, a papok, az út-, vár- és hídépítkezéseken dolgozók, viszont a kecskeméti tőzséreket ide sem sorolhatjuk be. Egyszerűen arról lehet szó, hogy az összeírás idején kereskedelmi úton lehettek, s így kimaradtak a lajstromból. Mindenesetre az a tény, hogy a kifejezetten jómódú, vagy éppen dúsgazdag kecskeméti záhingazdatőzsér réteg kétharmad-háromnegyed része elkerülte a regisztrálást, egyértelműen arra figyelmeztet bennünket, hogy sokkal kritikusabban vizsgáljuk a török adó jegyzékeket is a tényleges népességszám meghatározásakor. 39 Egyelőre nem rendelkezünk konkrét adatokkal arról, miképpen szerezték eladásra hajtott marháikat a kecskeméti tőzsérek, s milyen üzleti összeköttetésekkel rendelkeztek. Valószínű, hogy a leggazdagabb záhingazdák, pusztabérlők, állattartók maguk is kereskedtek marháikkal, lovaikkal és juhaikkal, de az állatok zömét mégis inkább a kecskeméti és más alföldi vásárokon gyűjthettek össze. Mint már említettük, Balázs deák, gyöngyösi kereskedő is az 1590-es kecskeméti vásáron adott el az egyik helybeli polgárnak, Szabó Tamásnak 142 ökröt. E tény ismeretében a kecskemétiek viszonylatában is helytállónak véljük Vass Előd összegező megállapítását: ,,A nyugat felé irányuló kereskedelmi tevékenység első állomása a nyerstermékek, állatok összegyűjtése volt; legnagyobb súllyal a marha-, göbölyvagy sőregyűjtés. Ez nagyobbrészt még a közép-alföldi és tiszántúli területek vásárain történt meg, mivel időszakonként ide összpontosult egy-egy terület állatállománya. Előfordult persze elővásárlás vagy saját állatok kihajtása is. A rendszerint három napig tartó vásárokon felvonult a korabeli kereskedők színe-java, hiszen nagyban való üzletkötésre csak ilyenkor volt lehetőség. Az állatok eladása általában a vásár első napján történt meg. Az állatok árának alakulására hatással volt az ún. suttyomvásárlók vagy kompiérek tevé39 VASS E., Türkische . .. 1971. 27.; U6, A váci... 1972. 146.; Uő, Vác 1560. évi... 1975. 155. „Qaytar Mate-tól 121 marha vámja 1210" akcse; KÁLDY-NAGY, Harács-szedők ... 1970. 125, 135. (Kajtár Máté Kecskemétről 5 ízben 457 marhát és 184 lovat hajt át Vácon); Uő, Statistische ... 1970. 310. (1563. IX. 25.); 319. (X. 26.); 329. (1563.1.12.); 294. (1563. VIII. 1.); 304.(1563. VIII. 29.); uő, Kanuni... 1971.118,121. —„E török források tanúsága szerint az 1560-as években Vácon át évente átlag 60 000 marhát, 1500 lovat és 25 000 birkát vámoltak el, s azokat Bécsbe vitték eladni." (KÁLDY-NAGY, Harács-szedők... 1970. 123.) Debrecen lókereskedői 1558—60 között 3300 lovat adtak el az oroszoknak. (TAKÁTS S., A magyar tőzsérek ... = Szegény ... é. n. 140—1.) — KÁLDY-NAGY, Magyarországi... 1970. 21, 23. p. 59—60. jegyzet.
