Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén
1622-es oklevél szerint a vásárokat szent Lőrinc mártír, szent Gergely püspök és szent Katalin vértanú napján tartotta Kecskemét, vagyis augusztus 10én, március 2-án és november 25-én. A sokadalmak rendjére külön vásárbíró felügyelt, aki egyben beszedte a vásárpénzeket is a város számára. 1600-ban Ádám vásárbíró fizetsége 1 fertály búza és egy pár saru volt. Balázs deák, gyöngyösi kereskedő számadáskönyve szerint a kecskeméti vásárokat a gyöngyösi kalmárok is felkeresték. 1589. november 25-én, a Katalin napi kecskeméti sokadalom napján ezeket vetette papírra: ,,Geóngeóssy Ferencz deáknak attam Keczkemethen Zentt Katalin azzion napian 2 vig zeóld scarlatt karasiatt, vigitt attam per f lorenos 17, summa florenos 34". A következő évben szintén felkereste a kecskeméti sokadalmat : „Attam el 142 eökreótt ell az keczkemethi Zabo Tamásnak, kit veottem volt deobrey Seczy Orbantul, kit twle veóttem volt 116 eókreőtt, pariat atta volt florenis 21/50." Ezek a feljegyzések arra utalnak, hogy Kecskeméten éppúgy állatok és textíliák cseréltek elsősorban gazdát az országos vásárokon, mint más településeken. Az előbbik a hódoltsági, zömmel a helyi állattartó gazdák legelőén híztak kövérre, a jó minőségű szöveteket, selymeket és posztókat más iparcikkekkel, vaseszközökkel egyetemben azonban külföldről, a fejlett iparral rendelkező német területekről hozták be a kereskedők, sokszor a marhát exportáló magyar tőzsérek. 29 Kecskemét vásárai csak az 1622-es újraengedélyeztetés után váltak rendkívül forgalmassá. Ekkor Pest egykori híres állatvásárai már a múltté voltak, Buda kereskedelme is lehanyatlott, s a Duna—Tisza közén Kecskemét sokadalmai voltak a leghíresebbek. Érdemes idéznünk Bél Mátyás idetartozó sorait, melyeket ugyan az 1730-as években vetett papírra, de mégis jól érzékeltetik a magyarok, rácok és törökök által egyaránt szívesen látogatott kecskeméti állatvásárok rendkívüli forgalmát: „Kecskemét igen nagy és népes mezőváros . . . nagy kiterjedését s minden tekintetben régi hírnevét máig is fenntartja, mert nemcsak lakosai nagy számát tekintve igen népes, hanem vásárai is minden képzeletet túlhaladólag látogatottak. Tartatnak pedig itten leginkább baromvásárok, a baromcsordáknak rendkívül nagy sokaságával, a marhával kereskedőknek pedig hihetetlen nagyszámú összesereglésével, s ezek többnyire ráczok, kik a kereskedés e nemét leginkább kedvelik. De a törökök is látogatják e vásárokat, saját hazájokbeli portékáikkal. 29 KÁLDY-NAGY, Harács-szedők... 1970. L15—8.; HEGYI K., 1976. 134. REISZIG E., 1910. II. 348.; OL. Libri Regii. Tom. VII. 151. p.; HORNYIK, 1861. II. 76, 249—50.; BALANYI, 1968. 102. OL. Dl. 64. 747.; KOVACHICH, Formulae .. . 1799. 264.; KUBINYI A., A magyarországi . .. 1972. 43. p. 32. jegyzet; SZAKÁLY, Balázs deák... 1973. 375, 383. — ,,A magyar nagykereskedők a nyugati eladásaikat befejezve és megbízóik újabb megrendelését átvéve, visszafelé főleg német iparcikkeket hoztak magukkal. Bécstől Vácig vagy Budáig ereszkedtek le hajóval, és innen általában szekérrel folytatták útjukat az Alföld felé." (VASS E., A váci török . . . 1972. 140.)
