Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

eredményeként alakult meg a másik két céh, melyek az elsőnél fokozottabb ban ágyazódtak bele a mezőváros anyagi-gazdasági vérkeringésébe, a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésébe A céh az adott iparág kézműves mestereinek érdekvédelmi szervezete volt, mely mindenekelőtt a céhen kívüli konkurrencia (kontárok, háziiparosok, parasztiparosok, idegenek) letörésére irányult, de egyúttal igyekezett kiküszöbölni a káros versenyszellemet az általa tömörített iparosok között is. Az 1546-ban összeírt ötvösmesterek idősebb emberek lehettek, mert 1559-ig egyharmad részük meghalt. A mestereknél összeírt nőtlen szolgák „szökése" tulajdonképpen azt jelentette, hogy kötelező vándoréveiket más településeken folytatták tovább. Érdekes, hogy az 1546-ban jegyzékbe vett nőtlenek közül 1559-ben egyet sem regisztráltak önálló háztartásfőként. Nem lehetett tehát könnyű a legények mesterré válása. Erre utal az is, hogy az Ötvös Ambrusnál 1559-ben jegyzékbe vett Mihály nevű nőtlen fia még 1562-ben is apja műhelyében dolgozott mint adót nem fizető családtag. 1559-ben csak három olyan adózó mestert találunk, aki 1546-ban nem szerepelt : Ötvös Benedeket, Ötvös Imrét és Ötvös Sebestyént. Két évvel korábban, 1557-ben éppen ők alapították meg a kecskeméti ötvöscéhet mint Szegedről elmenekült iparosok. Az 1559-es adóösszeírásban mindhárman az új telepesek névsorában szerepelnek, akik az előző egy évtized valamelyik évében menekültek Kecskemétre, nyilván az 1552-es „szegedi veszedelem" idején. Az ötvösökkel kapcsolatos adatokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze : A korabeli Kecskemét ötvösségének szerepét akkor mérhetjük le a maga teljességében, ha mestereinek számát összevetjük a terület többi városában dolgozó ötvösök számával. A XVI. század közepén mindössze 5 budai hászvárosban éltek ötvösök : Nem véletlen, hogy a 14 budai haszváros közül csak ötben dolgoztak ötvösök: az ötvösség ugyanis kifejezetten városi ipar, ötvös csak ott élt meg, ahol igényes és gazdag megrendelőkre talált. Falvakban, kevéssé fejltet mezővárosokban az ötvösség nem tudott gyökeret ereszteni. Eyenténképpen az ötvösök jelenléte bizonyos mértékben utal a városiasság fokára is, illetőleg az ott felhalmozott kereskedelmi és ipari tőke nagyságára. A XVI. század közepén Kecskeméten átlagosan hat ötvös élt — munkájukat nyilván tucatnyi családtag, legény, inas segítette — ennél többen egyedül az iparilag igen fejlett Ráckevén tevékenykedtek. A nagy állattartó cívisvárosban több ötvös dolgozott, mint a hanyatló Budán és Pesten együttvéve, melyek helyett ebben az időben a Csepel-szigeti Ráckeve lett a budai szandzsák keresztény népességének kézműipari központja. Kecskemét szoros felzárkózása a fejlett kézműiparú Ráckeve mellé már önmagában is jelzi az ötvös-