Bács-Kiskun megye múltjából 2. - A késői feudalizmus kora (Kecskemét, 1979)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén

Végezetül vessük össze Kecskemét iparosneveit a budai szandzsák többi hászvárosának hasonló adataival, melyeknél az összehasonlítás megkönnyítése végett feltüntetjük a százalékos arányszámokat is. : 20. táblázat A budai szandzsák mezővárosi iparosneveinek megoszlása (1546 — 1562) Az iparosnevet viselők Adózó háztartásfő Város száma %-a száma %-a 2546 2562 1546-ban 1562-ben 1. 2. 3. 4. 5. 67. Buda 388 244 94 24 80 22 Buják 34 68 4 12 11 16 Cegléd 187 185 25 13 15 8 Földvár 127 105 28 22 22 27 Kecskemét 278 399 53 19 71 18 Nagykőrös 101 180 11 11 21 12 Nagymaros 92 217 22 24 46 22 Óbuda 59 40 5 8 4 10 Pest 127 98 35 28 37 38 Ráckeve 548 748 159 29 217 29 Tápiószecső 42 46 10 24 8 17 Vác 208 246 49 24 58 24 Vál 126 75 14 11 18 24 Visegrád 25 8 33 Összes 2531 2652 515 20 608 22 Noha szám szerint elég sok kézműves élt a XVI. századi Kecskeméten, hiszen ők tették ki az adózó háztartásfők mintegy egyötöd részét, de ez korántsem azt jelenti, hogy a mezőváros ipara azonos szinten állt a fejlett polgárvárosokéval. Sőt, mint az iparilag fejlett Ráckevével való összehasonlításból is láthatjuk, Kecskemét kézműiparának differenciáltsága, az egyes iparágakon belüli specializálódás, a mennyiségi és minőségi mutatók lényegesen elmaradtak a legfejlettebb iparral és távolsági kereskedelemmel rendelkező Duna-menti nagy mezővárosok, tranzitkereskedelmi gócpontok mögött is. Konkrét forrásadatok hiányában nem tudjuk megítélni, mennyire elégítették ki a kecskeméti kézművesek a mezőváros és piackörzete iparcikkszükségletét. Valószínű, hogy a fejlett malomipar, továbbá a céhes szervezetű szűcs-, szabó- és ötvösipar eleget tudott tenni az árutermelés révén megnövekedett igényeknek is. Annál kevésbé tételezhető ez fel a kevésbé specializálódott, egy-két mester által reprezentált fa-, építő-, bőr-, szövő- és agyagipar viszonylatában. Az egy-két takács, tímár és szíjgyártó még a