Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC Az áprilisi tanácsválasztások Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében — az egzakt források tükrében

Duna—Tisza közi falu: a tanácstagok döntő többsége, mintegy 3/4-e a mezőgazdaságban dolgozott. Ezen belül a nincstelen agrárproletárok, a törpebirtokosok és a birtokos parasztság arányai nagyjából-egészében megegyeznek. Az iparból és forgalomból (elsősorban kisiparosokról, másodsorban segédekről van szó) élők képviseleti aránya alacsony, az agrárlakosság egyik komponensének a felét sem éri el, alig haladja meg a 10%ot. Az értelmiség száma a Pest környéki falvak tanácsaihoz hasonlóan alacsony, de míg ott mindhárom réteg jelen lehetett, itt döntően pedagógusokról van szó. Mindhárom előző típushoz képest új jelenség, hogy általában a volt közigazgatási apparátus egy-egy képviselője is jelen van. Az adatokból, a grafikus ábrázolásból és a tipológiai kísérletből egyaránt világosan kitetszik, hogy a 4 típus közül a Pest környéki város és a Duna— Tisza közi falu tanácsai állnak legtávolabb egymástól. A különbségek egy része a két településtípus lakosságának eltérő foglalkozás-szerkezeti struktúrájában leli természetes magyarázatát. így pl. ez okozta az értelmiség eltérő számú és összetételű képviseletét, valamint az iparból és forgalomból, ill. a mezőgazdaságból élők fordított arányú számát. A birtokos parasztság képviseleti aránya közötti 21,71 %-os különbséget azonban csak részben magyarázza, mert bár a Duna—Tisza közi falvakban lényegesen többen éltek ebből a rétegből, mint a Pest környéki városokban, az ideiglenes alkotmány szelleme nem az egyenlő részvételt sugallta. A birtokos parasztság 25,52 %-os részvétele a Duna—Tisza közi falvak tanácsaiban azt jelenti, hogy a 6000-es lélekszámon aluli települések közel 1/4-ében (22%) képviseleti arányuk elérte vagy meghaladta az egyéb agrárrétegek részesedését. Ez a tény csak az ottani agrárproletariátus már eddig is hangsúlyozott mentalitásával magyarázható, amely néhány helyen a falu korábbi vezetőinek kezében hagyta a hatalmat. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy a 40 mintába került Duna—Tisza közi falu tanácsa közül 17-ben a közigazgatási apparátus embere is helyet foglalt (kb. 1—4 ember). Ezek a számok és arányok természetesen elsősorban és csaknem kizárólag a tanácsok összetételére, s nem azok működési mechanizmusára, ill. annak jellegére vonatkoznak, hiszen a Duna—Tisza közi falvak többségében is biztosított agrár- ós ipari munkástöbbség elvben semlegesíthette a birtokos paraszti részvételt. A Duna—Tisza közi falvak agrárszegényeinek politikai iskolázatlansága, ill. a birtokos parasztság falun belüli tekintélye miatt azonban gyakorlatilag több településben nem. Meggyőzően bizonyítja ezt az a tucatnyi áprilisból és májusból fennmaradt távirat és jelentés,