Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese

„egy Kiss Pej 4-edfü magunk nevelése Csődör Csikót." így az utolsó esztendőben újra kiegészült négyre a mének száma, Egyenlőre lemondanak a „még haszonvehető leg alább Két Ménlovak" beszerzéséről, mivel a kancaállomány nem nagy száma, „de a leg Felsőbb Helyen is még függőbe lévő Ménes tartásának bizonytalansága végett az arra való költekezés múlható lehet."

123 Ezek szerint már ekkor híre járt a később kiadásra került királyi resolutiónak. Mindenesetre a tartás és a tenyésztés célra vezető lehetett, ha a ménesből ebben az időben is kerültek ki remondaló vak. Az állomány általában megfelelhetett az akkori tenyésziránynak és az általános igénynek. Ezt pedig a keleti vérrel javított, edzett, kitartó magyar ló elégítette ki. Mivel a telelés sanyarúságát ebben az időben már a szénázás és az abrakolás enyhítette, bizonyára a testtömeg, különösen a magasság, a „szálasság" is megfelelő volt. A hágatás bizonyos rendszerességgel történt. A mének csak a fedeztetési idény alatt, áprilistól júniusig voltak Monostoron. Az év többi részében a városi istállóban havi 6 forinttal fizetett csődörösök gondozása alatt tartották őket. Később ezt a feladatot rabok látták el s ezért havonta 3 font szalonnát, 8 icce főzeléket és egy font sót kaptak. A lakosok lovainak nemesítése céljából 1822. április 9-én a tanács olyan határozatot hozott, hogy gazdánként egy-egy „egészséges és jó fiat nevelő anya Kanczák az e végett kirendelendő Deputatio által az illető Gazdáknak jelenlétében" kiválasztatnak. Ez a kiválasztás Szentlőrincen meg is történt. A kiválasztott 28 kancát a város ménesébe csapták „a végre hogy ott maradván Szent Iván Napig (június 24) a Város Ménlovai által felsároltassanak."

124 A gazdák erre az időre a csikósnak egy-egy forintot fizettek minden kanca után.

125 Az 1827-re kelő télen a penészes széna és a dohos zab etetése egy mén és több kanca elhullásához vezetett.

126 A legelő megfogyatkozása is gondot okozott. Pusztaszer nagyobbik felét 1828-ban a város elveszítette és csak 11.500 hold maradt meg. 127 A Választott Közönség 1827. november 30-i nyilatkozatában megállapította, hogy a magánosok lovainak nemesítése a ménes révén nem sikerült, „a Ménes számára destinait Legelő az Iga vono Jószágok legeltetésére hasznosabban fordíttathatna; e mellett a Csikós Bér meg maradásával ; a Ménes teleltetésére ki szabott Széna Ara 123. Gazdasági iratok. 1826—1827. 63. sz. 121. Tanácsi jegyzőkönyv. 18822. 161—103. 1. 125. Gazdasági iratok. 1820—1827. 60. sz. 126. Tanácsi jegyzőkönyv. 1827. I. k. 185. 1. 127. Gazdasági iratok. 1828—1829. (1828. 11. sz..)