Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese

A városi ménes létszáma általában nem haladta meg a gazdák egy-egy ménesének létszámát, sőt akárhányszor az alatt maradt. Állományát az eladás (mustrálás, remondázás) és az elhullás, illetve a vásárlás és a természetes szaporodás tartotta egyensúlyban. Az eladást ós a vásárlást célirányos emberi beavatkozásnak, kifejezetten a korábbi tartási követelményeket meghaladó tenyésztési eljárás követelményeként lehet felfogni. Az eladást mindig megelőzte a több tisztségviselő által végzett mustrálás és kiszakítás. Az értékesítés legtöbbször az augusztus elején tartott fehértói vásár alkalmával árverés (kótyavetye, licitatio) útján történt. Amíg a mustrálás a fölös számú és csökkent tenyészértékű, esetleg meddő kancák vagy a katonalónak alkalmatlan paripák kiválogatását jelentette, addig a „remondázás" során bevált paripák az átlagosnál különbnek bizo• nyúltak és hozzájárultak a ménes hírnevének öregbítéséhez. A remondázás 1746-ban kezdődött kereskedők bevonásával.

84 II. József idejében a katonai pótlovak szedése „hadi tisztek" közreműködésével rendszeressé vált. Kecskemét a mezőhegyesi ménesparancsnoksággal egyezséget kötött, hogy a remondalovakért nem pénzt, hanem anyakancákat kap. 1794. augusztus 5-én az elszámolás során a már kiadott 50 kanca ellenében járó 50 paripából a város tizenhárommal még adós volt és azok ára fejében, darabját 16 dukáttal (72 ft) számítva 932 forintot kellett fizetnie a parancsnokságnak. A város és a parancsnokság közötti ügyletet jól jellemzi az a 8 német nyelvű nyugta, illetve elismervény, amelyeket az 1787—1794. évek során kapott a magistratus a remondázó tisztektől. Ezek egyike így hangzik magyar fordításban: „Elismervény szolgálatra alkalmas és császári égetett bélyeggel ellátott hét darab remondalóról, amelyeket Kecskemét városától a mezőhegyesi es. kir. magyar katonai ménestől elszámolásra (à Conto) kapott anyakancák ellenében átvettem, ezennel bizonyítom. Puszta Szer, 1784. augusztus 5. Azaz 7 darab remondaló a kapott kancák ellenében. Neumayer s. k. százados."

85 1780 és 1802 között 98 remondaló került ki a ménesből. A mustralovak száma ugyanakkor 416, az elhullás pedig 336.

86 Betegségről 3 esetben beszélnek a feljegyzések, de azt csak 2 alkalommal nevezik meg. 1788-ban „békavarban" (csűdekcéma) 3 darab egy éves csődörcsikó pusztult el.

87 Az 1808-ban jelentkező rühösség viszont a ménes vesztét okozta.

88 Ezt a 84. Protocollum Lierar. Currentalium ab Ao 1737. usq ad Annum 1754 inclusive emanatarum. 281—282. 1. 85. Gazdasági iratok. Vn. 1779—1784. 86. Gazdasági iratok. 1785—1797. 87. Gazdasági iratok. 1788—1896. П788). 88. Tanácsi jegyzőkönyv. 1808. márc. 27. 6* 67