Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

RUSVAY KÁLMÁN Kecskemét város ménese

alkothatunk az álattartás, illetve később az állattenyésztés, azon belül a lótenyésztés állapotáról, és megismerhetjük a város ősi, később háromszor is felújított saját ménesének történetét is. Kecskemétnek a gazdák (cimboraság) ménesei mellett négy ízben volt hosszabb-rövidebb ideig városi ménese. Az első alapítási ideje a rendelkezésre álló adatok alapján egyelőre nem állapítható meg. Megszüntetésére 1754-ben került sor. A másodikat 1774-ben állították fel és 1809-ben oszlatták fel. A harmadikat 1820-ban szervezték, és 1828-ban felsőbb rendeletre elárverezték. A negyedik 1899-ben létesült, és 1944-ben a második világháború pecsételte meg sorsát. A vezéreknek (Árpád, Ajtony), majd a királyoknak, az egyházi és világi uraknak voltak méneseik. Városok méneseiről azonban alig történik említés.

11 Kecskemét esetében feltételezhető, hogy lakói már a XIV. században jelentékeny számú lóval rendelkeztek, és mint nagy határt élő királyi jobbágyok (udvarnokok) lóval is szolgáltak királyi uruknak. Ez pedig csak úgy volt megoldható, ha az osztatlan határban ménesekben, mégpedig városi közösségi ménesekben járatták lovaikat. Brocquère leírását olvasva is lehetetlen elképzelni, hogy Kecskemét, mint a vidék legtágabb határú városa ne vette volna ki részét a ménestartásból. írásos emlékek híján ez egyelőre nem bizonyítható, de a további kutatások mindenek szerint alátámasztják majd ezt a feltevést. Kifejezetten városi ménesről az első feljegyzést az 1677. évi egyik számadáskönyv 56. oldalán olvashatjuk, amikor „Takács Istvánt a katonák meg Sarolták (Dabasi Postán) Város dolgában járván kik a Monostori pusztáról a ménest meg indították vala méltatlan el akarva hajtani, de a Vármegye tőlök el vette Erre nézve Sarolták meg ..." Kezes ménesről már korábban, az 1614. évi tanácsi határozatban szó van. Eszerint „A város közönséges kezes lovainak őrzésére állíttassék vagyis fogadtassék edgy Ménes pásztort Dömötör napig légyen az vele való szegődség minden edgy Lótul edgy-edgy Csupor Buza, edgy kenyér és edgy font hús légyen fizetése."

12 Itt azonban „közönséges" vagyis közös és „kezes" vagyis használati lovakról van szó és nem tenyészállatokról, illetve heverő lovakról. Koháry Istvánnak is már korábban volt ménese a kecskeméti birtokán, mert 1670-ben küldtek neki a kecskemétiek „az minemű hatt szekeres, feketés szürke Csikókat s egy paripának valót ki fogtunk, ki ménessébüi 11. GAÁL László: A magyar állattenyésztés múltja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 19ö6. 88—89. 1. 12. GAÁL József: Kecskemét th. város bugaci ménese. A ménes keletkezésének rövid története. Kézirat a szerző tulajdonában.