Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

mokos, és ezért nagyrészt terméketlen. Halas városától pedig téli napnyugatra van mintegy öt mérföldre. A magyar királyok idejében sorsuk azonos a többi lakos sorsával: hol elmenekültek, hol ismét visszatértek. Amiképpen pedig a török türelme engedélyt adott Halas betelepítésére, úgy ez a falu is újra alakult lakóinak a búvóhelyekről történt előráncigálása után, és a pogányok hasonló engedélyével, ahogy lehetett, megerősödött. De mihelyt az idők forradalmakkal lettek tele, majd a Bethlen, majd a Rákóczi és Thököly hadak elhagyatottá tették. Ahányszor csak valamilyen belső háború keletkezett, annyiszor természetesen elnéptelenedett, mivel a lakosok a mocsarak között és a szigetek rejtekhelyein bújtak meg. A legutolsó, a Rákóczi felkelés idején azonban egyes szerencsétlenek, ahogy lenni szokott, először a helyükön maradtak, hogy veszteség nélkül otthonukban viselhessenek és tűrhessenek el minden nyomorúságot és bajt; de amíg eme elképzelés szerint jártak el, a kóbor és prédára éhes rácok mindjárt 1703-ban úgy meggyötörték őket, hogy nem tudtak otthon maradni, bármennyire is akartak. Először ugyanezen év decemberében támadták meg őket a rácok, és elhatározták, hogy megfosztják őket házi állataiktól és javaiktól. Midőn a mieink szembeszálltak velük, hogy vagy megvédjék, vagy visszaszerezzék holmijaikat a rablóktól, azok a falu alatti leshelyekről rájuk törve, akkora túlerővel vették körül őket, hogy többségük elesett, és futásnak eredve csak igen kevesen tudtak az éjszaka jótékony ködében eljutni a legközelebbi mocsarakhoz, és ott sértetlenül megmaradva végül övéikhez hazatérni. És midőn ekkor majd mindenükből kifosztva alig valamit tudtak megőrizni az életük fenntartására, a következő év márciusában ugyanazon nép fosztogatói váratlanul ismét bekerítették őket, és úgy megfosztották minden megmaradt holmijuktól, hogy nem csupán az őket ért kár, hanem a még ezután következőktől való félelem és rettegés is megtörte őket, kiváltképpen mivel hol ezek, hol meg azok naponta zaklatták, dúlták, mészárolták őket. így azután a falut nagy ínségükben magára hagyva, kénytelenek voltak máshova költözni, és a halálnál is nyomorúságosabb életüket részben napszámbérből, részben a legterhesebb munkával tengetni. E csapás miatt mintegy hat esztendőt szétszóródva, számkivetésben töltöttek. Akik Kőrösre

83 menekültek, 1705. szeptember 26-án írást kaptak Schlick generálistól, amely oltalmazta őket az arrafelé kóborlók és támadók minden jogtalansága ellen; de mivel ez semmit sem használt nekik, a szerencsétlenek kénytelenek voltak elhagyni szülőhelyüket, és idegen födél alatt rejtőzködni. Egyébként ugyanezt tanúsítja több más oltalomlevél is, hercegeké és tábornokoké, köztük Bádeni Lajos hercegé 1691. szeptember 83. Ma Nagykőrös