Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

hagyták hátra. Vannak, akik ez utóbbiban hisznek. Ugyanis nem ó'rizhette meg egyedül ez a jelentéktelen kis terület a jász nevet, mivel a magyarok, helyesebben a szkíták bejövetele előtt a jászokról nevezték el és ők is lakták azt az egész birodalmat, melyet napkeletről a Fekete-tenger, nyugatról és délről a Duna, északról pedig a Kárpátok határolnak. A szkíták és hunok kegyetlensége következtében sem pusztulhatott úgy el a lakosság, hogy ittott néhányan megmaradva, főleg ez a terület ne tartotta volna fenn a jászok nevét és nemzetségét, amelyet sajátos szerződéssel a szövetségükbe felvettek. Közelebb járnak az igazsághoz azok, akik úgy vélik a jász oklevelek alapján, hogy egy bizonyos Jász nevfí kun nemzetségfő telepedett le e vidéken, és a területtel együtt a ,,jászok"

47 elnevezést hagyta a jászokra. Ugyanis a régi oklevelekben sohasem emlegetik őket jászoknak, hanem inkább filiszteusoknak, főleg, mivel később gyakran elpártoltak a magyar királyoktól, és megszegték irántuk való hűségüket. 6. §. így tehát mindhárom jászkun kerületnek ma magyarok a lakói, egészen kevés szlávval, amint már mondottam volt, akiket szolgálat céljából bocsátottak be. Beszédük mindenhol tiszta és előkelő. Vallásuk részben katolikus, részben református. Ahogyan a jászok minden települése katolikus, és csak egy a református, ugyanígy vannak a katolikusok a Nagy- és Kiskunságban, a többi mind roformátus.

48 Dicséretes mindkettőjük egyetértése, erkölcseik szilárdak, és bár nem élvezhetik nemesi kiváltságaikat,

49 amelyekkel rendelkeznek, mivel az idők igazságtalansága a többi paraszttal egyenlően adózásra és szolgaságra kényszeríti őket :

50 azért mégis egy kissé más életet •17. A lalin szövegben is ez a magyar szó van. 48. A katolikus Jászságban az egyetlen református falu Bél Mátyás idejében Kísér volt, a református Kiskunságban pedig Dorozsmán laktak katolikusok. 49. A kerület kiváltságai GYÁRFÁS István fölsorolása szerint: a) önálló törvényhatóság a kerületi székekben. b) önszemélyükben bárkit bíráik elé idézhettek, őket azonban csak saját kapitányaik elé idézhet ték meg, ill. a nádor elé. Saját ügyeikben a kerület bírói fórumai illetékesek. c) Személyes katonáskodás címén eredetileg egyéni kiváltságaikat az ilyesféle katonáskodás megszűnte után később csak szálláshelyeiken élvezhették együttesen. i d) Nem fizetnek tizedet, kilencedet, nem adnak robotot, úrbéri szolgáltatást sem a világi, sem az egyházi hatóságnak. e) Mentességet élveznek harmincadokon, réveken, vámokon. f) Joguk van szabadon választani papjaikat. g) Bizonyos haszonélvezeti jogokat élveznek: bolt, csapszék, mészárszék, malom, stb. tartására. (A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése, Bpest 1883. pp. 4—5.) 50. A lovagrend birtokba való helyezéséről szóló királyi diploma 1702. máj. 22-én jelent meg, s a rend megbízottai máj. 28-án már a Kiskunságban voltak beiktatáson. Különben az érdemi tárgyalást jan. 11-én kezdték meg a rend megbizottaival, s márc. 18-án már kész volt a szerződés, melynek 4. pontja így intézkedett a Jászkunságról: „A nádornak és kapitánynak bírói hatalma, valamint a vármegyék fennhatósága megszűnik, s a lakosok mint a többi nemes urak jobbágyai birtokoltatnak." (ILLÉSY János: A Jász-Kunság eladása a német lovagrendnek, Századok XXXIX. (1905.) pp. 22—39., 138—157.)