Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ROMSICS IGNÁC Az áprilisi tanácsválasztások Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében — az egzakt források tükrében

5. A parasztság kategorizálását az nehezítette, hogy a jegyzékkészítők háromféleképpen írták le a paraszt tanácstagok vagyoni helyzetét. Nagyobb részük, a jegyzékkészítők mintegy fele holdakban fejezte ki a vagyoni állapotokat. A jegyzékek, kb 1/4-e az ingó és ingatlan vagyont külön-külön koronában, míg a másik 1/4-e ingó és ingatlan értékét szintén koronában, de egy összegben adta meg. Szükségessé vált a három jelölés ,,közös nevezőre hozása", kvantifikálhatóvá tétele. Ez azért volt lehetséges, mert 5—6 település (Acsa, Kiskunmajsa, Kecel, Akasztó, Ladánybene, Péteri, Maglód és Dunaegyháza) a vagyoni helyzetet földterületben és az állatállomány, a gazdasági felszerelés felsorolásával úgy adta meg, hogy az egyes tételek koronaértékét is közölte. így 34 esetből megállapítottuk, hogy a törpebirtokosok és az 5—10 kat. h-as kisparasztok átlagos ingó vagyona egyaránt 2000 korona (egész pontosan: 2028, ill. 2033 korona) volt. A 10—20 kat. h. közötti középparaszti birtokkal 3000, a 20—50 kat. h. közöttivel pedig 7000 korona értékű ingóság járt együtt. 21 közlésből számítottuk ki, hogy a napszámosok és a törpebirtokosok házainak átlagértéke 2000 korona volt, s hogy a 10 holdon felüli parasztok esetében ennek kb. duplájával kell számolnunk. Ugyanilyen módszerrel állapítottuk meg, hogy 1 kat. h. szántó értéke kb. 1000 korona volt. Ezek után a korona összegekkel, ill. a földtulajdonok nagyságával jellemzett paraszt tanácstagok kategorizálhatósága, majd kvantifikálhatósága csak számtani műveletek elvégzésén múlott. Előbbi módszerhez hasonlóan alakítottuk a szántóföld tulajdonnal azonos minőségű információkká a szőlőterületeket. Kiskunmajsán és Ladánybenén 1 kat. h. föld értéke 1000 koronával volt egyenlő, ugyanott és Ácsán 1 kat. h. szőlőé 2000 koronával. Kecelen a szőlő átlagérteke 2,8-szer múlta felül a szántó értékét. Ennek alapján a holdakban kifejezett szőlőterületeket minden esetben két és félszer nagyobb szántóterületeknek vettük. Távolról sem valószínű persze, hogy átszámításaink abszolút pontosságúak. Célunk azonban nem is ez, hanem csak a kategorizálás volt. Erre pedig — a fennálló hibalehetőségek ellenére is — elegendőnek mutatkozott az előbb ismertetett módszer. A 141 település 4821 tanácstagjára vonatkozó adatok „közös nevezőre hozása", kategorizálása, majd összesítése után a következő eredményeket kaptuk. A megye tanácstagjainak 32,27 %-a ipari munkás és kisiparos 20,51 %-a mezőgazdasági napszámos és cseléd 16,71 %-a törpebirtokos (0—5 kat. h.) 72,37%-a ipari és agrármunkás