Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)
SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)
A lenolaj előállítása a XIX. század elején az Alföld területén még jelentősnek mondható. Erre enged következtetni, hogy pl. Szegeden 1806— 1807-ben 17 lensutu (olajütő malom) működött. 63 A debreceni iparkamara egyik jelentése is arról tanúskodik, hogy a Tiszántúlon az 1860-as évekig nagyobb elterjedésnek örvendett, az ezt követő években azonban erősen lecsökkent művelése és a lenolaj előállítása. 64 A század végén Rodiczky Jenő szerint „magnyerés szempontjából alföldi uradalmaink is termesztenek lent", de a felsorolt példák elég szerény kiterjedésről adnak számot. 65 A lennek mint olajosnövénynek erős visszaszorulását a XIX. század közepétől a repce gyors terjeszkedésének tulajdoníthatjuk, amely jövedelmezőbb volt, és jobb minőségű világítóolajat adott. Az olajlen művelésének kibővülése a napraforgóhoz hasonlóan az 1930-as évektől indult meg a világgazdasági válság, majd a háborús konjunktúra hatására elsősorban a nagybirtokokon. 66 Legfontosabb alföldi termőtája a tiszántúli bihari körzet lett. 67 A Duna—Tisza közén is ekkor érte el művelésének legnagyobb mértékét (2500 kh-at). 68 Az 1950-es évek elején a legnagyobb olajlentermelő vidéket a középtiszai övezet : Szolnok megye egésze és Békés megye északi területe képezte. E területen a szántóföld 1,2— 1,4%-án termesztették. 69 Jelenlegi kiterjedése — ismét a napraforgó példájához hasonlóan —• egyharmadára esett vissza. 70 Az olajosnövények műveléstörténetében nagy mértékben érvényesülő központi beavatkozás súlyáról tanúskodik a másik két olajosnövény: a ricinus és földimogyoró. Mindkettő tipikusan konjunkturális növény, művelésük a legkedvezőbb gazdaságföldrajzi tulajdonságokkal rendelkező Délkelet-Alföld területén alakult ki, meglehetősen szerény méretekben. A magas hőigényű ricinus termesztésének kibontakozását a második világháború repülőgépolaj-szükséglete idézte elő, amelynek legmegfelelőbb termőtáját Bács megye jelentette. 71 Jelenlegi termesztése is itt folyik, mintegy 2300 kat. holdon 72 , ami a háború alattinak kb. egy tizedét teszi ki. 73 63. LAMBRECHT Kálmán: Magyar malmok könyve. Bp, 1905. 53—54. 64. A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése. Debreczen, 1882. 19—20. 65. BODICZKY Jenő: Ipari, kereskedelmi és gyógynövények. In: Magyarország és közművelődési állapota VI. Szerk. Matlekovits Sándor. Bp. 1897. 229. 66. (iUNST i. m. 233. 67. GÖRÖG i.m. 97. 68. ASZTALOS—SÁRFALVI i. m. 112—113. 69. GÖRÖG i.m. 97. 70. A Délkelet—Alföldön a gyomai és szeghalmi járásban művelik jelentősebben. ENYEDI i.m. 197. 71. LACZKŐ—MOHÁCSI: Olajnövényeink termesztése. Bp, 1941. 8. — Általában a motorolajszükséglet is növelte az olajosnövények művelésferületét. 72. ENYEDI i. m. 197. 73. KÜRNIK Ernő: Ricinus. In: Magyar növény nemesítés. Szerk. Kapás Sándor. Bp. 1969. 285.
