Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

SELMECZI-KOVÁCS ATTILA Az olajosnövény-kultúra kialakulása az Alföldön (Vázlat)

beesett a kukoricáéval.

41 A jelentős kézi munkaerőt igénylő művelése még a jobban felszerelt nagybirtokok számára is nehezen megoldható volt. Termése iránti kereslet a XIX. század második feléig szinte elenyészőnek mondható, így nagyobb terjedelmű napraforgóművelés az Alföldön -—• az elszórt kísérletezéseket nem számítva —- a XIX. század első felében alig fordult elo. A napraforgó a repcével szemben tehát teljesen kisüzemi növénykultúraként jelentkezett és terjedt el. Művelése a XIX. század végétől kezdett kibővülni, mégpedig sajátos formában: kukorica, burgonya, dohány stb. földeken mint szegély- vagy köztesnövény. A napraforgó termesztésének okai is eltérnek a repcétől : ugyanis a XIX. században a repcét a parasztgazda is kizárólag eladásra termelte, viszont a napraforgót csak házi szükségletre. A napraforgó a parasztgazdaságokban számtalan szerepet töltött be: a ház körül dísznövény, a határban mesgyejelölő, a táblák között elválasztó, szélvédő. Termése, magja gyerekek csemegéje, baromfieledel; magjából ütött olaját világításra, étkezésre, szerszámgondozásra, gyógyításra használták. Szára kitűnő tüzelő, kerítéselem, építőanyag. Felhasználásának még számtalan egyedi és leleményes formáját lehetne felsorolni. Mindez arról győz meg bennünket, hogy a napraforgó a kisgazda számára jól kihasználható növény, amely a kezdeti idegenkedés és a földesúri tilalmak megszűnése után, különösen a XIX. század második felétől a kisparaszti porta és gazdaság megszokott és nélkülözhetetlen tartozékává lett. És ezen az alapon került a népszínművek szinte állandósult díszletei közé. Mint ahogy külhoni utazók leírásaiból is ritkán maradt el, főként az alföldi falvak említésekor. Ilyen közlés révén tudjuk, hogy az 1830-as években Törökszentmiklós környékén már termesztették. A leírás tanúsága szerint ,,az angol szemnek a termények között a legkülönösebb a napraforgó, amelyet elsősorban olajáért termesztenek."

42 A múlt század közepén az Alföld területén a Jászságban művelték még jobbára, amire Galgóczi Károly is felfigyelt. Megállapította, hogy a napraforgó termesztésének kiterjedése kapcsolatban áll a lakosság felekezeti megoszlásával. A Jászság katolikus falvaiban és a nyírségi homokon már táblásán is előforduló napraforgó a görögkatolikus és görögkeleti vallású lakosság hosszantartó böjtjeiben étolajat szolgáltat.

43 A napraforgóolaj lényegesen jobb minőségű volt, mint a korábban használt len- és kenderolaj, vagy a messziről ideszállított makk- esetleg faolaj. Az 1850-es években a Duna—Tisza közén 41. A napraforgón ifi velés alakulására részletesebben 1. SELMECZI KOVÁCS Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1909—1970. évi Közleményei, Szerk. Balassa Iván. Bp. 1970. 109. skk. 42. PAGET, John: Hungary and Transsylvania. London, 1839. (Balassa Iván szíves közlése) 43. Vö. BALOGH i. m. (1901) 9.— Ezzel kapcsolatos a XIX. század második felétől oroszországi rendkívül nagy elterjedése. Vö. SELMECZI KOVÁCS i.m. 111.