Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez (Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai)

gyermekek, 49,8 %a a produktív korú felnőttek s alig 1,4 ennél idő­sebbek közé. A népesség 86,9 %-a fiatalabb volt 40 évesnél, az öregkor igen hamar kezdődött, az élettartam rövid volt. A cigányság 91,3 %-a a maihoz hasonló családformációban, szűkcsaládban élt; 4%-a alkotott nagycsaládot, 4,7%-a pedig valamilyen családtöredéket. Az összeírás egyik legmeglepőbb tanulsága az, hogy az átlagos családnagy­ság csupán 4,3 fő volt, mely megegyezett a korabeli jobbágy családokéval. A viszonylag alacsony családlétszám rossz egészségügyi-megélhetési viszo­nyokra, magas halandóságra utal. A népességnek csak 23,4 %-a volt kereső, míg az eltartottak számaránya 76,6 %, ami azt jelenti, hogy 100 keresőre 327 eltartott jutott. A cigányság anyagi helyzete így igen nehéz lehetett. A keresők közel kétharmada fém­műves volt, csaknem egyharmada pedig zenész, a többi famunkás és pa­raszt (1 fő). A keresőknek több mint a fele kovács mesterséggel foglalkozott. A kovácsok és a zenészek tették ki a keresők 86,1 %-át; e két Ősi, kedvelt mesterség kiválóan megfelelt a cigányság szabadságszerető, nomadizáló életmódjának. A cigányok vallási téren környezetükhöz alkalmazkodtak: 84,9%,-uk az uralkodó római katolikus államvallás híve volt; 10,3%-uk a református, 4,8%-uk pedig a görögkeleti vallást követte. Vezetéknevük csaknem kizá­rólag magyar hangzású, keresztnevük pedig minden esetben magyaros jel­legű volt, s nagy hasonlóságot mutatott a magyar férfiak és nők keresztne­veivel. Az összeírásból levonható következtetések arra mutatnak, hogy zömmel a többé-kevésbé asszimilálódott, letelepült, magyarul beszélő magyar-cigány rétegre terjedt ki a regisztrálás. BIBLIOGRÁFIA* A vándoreigány-kérdés. = Magyar Község, 1947. 14. sz. 112. BAKÓ Ferenc: A tiszaigari cigányok fémművessége. = Néprajzi Értesítő, 1954.36. évf. 239-56. BALLAG! Aladár: A czigányok vallásáról. — Vasárnapi Újság, 1877. 24. évf. 37. sz. 585-6., 38. sz. 601-2. BAR TALUS István: A czigány és viszonya zenénkhez. I —III. = Budapesti Szemle, 1865. 3. k. 107-19, 290-308., 1966. 4. k. 35-73. BARTÓK Béla: Cigányzene? Magyar zene? — Ethnographia, 1931. 42. évf. 49-61. BODGAL Ferenc: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. — Ethnographia, 1965. 76. évf. 4. sz. 521 — 41. * Megjegyzés: a Bibliográfiában szereplő könyvészeti anyagot a lábjegyzetekben szerző nevével és a kiadás évével rövidítjük. A forrásoknál használt rövidítések: Pml — Pest megyei Levéltár; СС — Conscriptio Cingarorum.

Next

/
Thumbnails
Contents