Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez (Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai)

14. A cigányok vallási megoszlása lakóhely-típusonként Lakóhely-(ípus Katolikus % Református % Görögkeleti % 1. 23. 4. 5. 0. 7. Mezőváros 373 40,6 87 9,4 /0 47,8 — 90,6 — — Falu 380 41,3 9 0,9 45 4,4 /0 48,6 9,4 100,0 Puszta 28 3,0 /0 3,6 — Összes 781 84,9 96 10,3 45 4,8 0/ /0 100,0 100,0 100,0 A cigányság túlnyomó többsége, 84,9 %-a az uralkodó római katolikus vallást követte; 10,3%-uk volt református; a leginkább háttérbe szorított ortodox görögkeleti egyházhoz pedig csak 4,8%-uk tartozott. A cigányok tehát vallási téren jelentős mértékben alkalmazkodtak környezetükhöz, az uralkodó államvalláshoz. így csatlakoztak a Földközi-tengeri tartózkodásuk idején az őskeresztény kopt egyházhoz, később a Balkánon az ortodox görögkeleti egyházhoz, majd a hódoltság éveiben a mohamedán egyházhoz.

16 A török kiűzése után a Habsburgok erőszakos rekatolizálási törekvései hatására zömmel a római katolikus vallást vették fel. A görögkeleti cigányok a néhány Duna-menti faluban vertek gyökeret, ami szintén nem véletlen, hiszen a Duna és a Tisza mentén húzódtak északabbra más görögkeleti népek, a szerbek, a bolgárok és a görögök is, már a hódoltság évtizedeiben.

17 Jellemző az is, hogy a református cigányok kétharmad része Kecskeméten élt, mely Cegléd és Nagykőrös mellett a Duna—Tisza közi reformáció központja volt. A cigányság anyanyelvi megoszlását nem ismerjük, de a görögkeleti hitűek számának igen csekély volta arra enged következtetni, hogy a szerb-horvát és a román nyelvet kevesen beszélhették. Az 1893-as országos cigány összeírás idején is a jórészt szerbek által lakott Délvidéken, továbbá Erdély románlakta területein regisztrálták a görögkeleti hitű, szerb-horvát és román anyanyelvű cigányok zömét, míg a cigány anyanyelvüket jórészt teljesen elfeledő, magyarul beszélő' romungrók (magyar-cigányok) főként az Alföldön éltek.

18 16. MÉSZÁROS L., 1974.—1975. 17. TJ. Ő.1975. 218 p. 18. HERRMANX, 1895. 51—2.*