Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

ILLYÉS BÁLINT—SZŐTS RUDOLF Bél Mátyás : A kunok és a jászok avagy filiszteusok kerületei

Miután így láttuk a Nagykun kerület nagyságát és természeti viszonyait, hátra van még a Kiskunság. E kerület a Tisza meg a Duna között van, és Pest megye alsó részét vágja kettőbe : ugyanis ott, ahol a solti és a kecskeméti járás húzódik, a kettő között foglalnak helyet a kunok, mintegy elválasztják ezeket a járásokat területeikkel és pusztáikkal, helyenként mindkettőbe beékelődve. Mert bár területeiknek szakadatlan láncolata Lacházától

16 egésze 1 Halasig s kissé odébb, Szeged felé egészen Dorozsmáig

17 előrenyúlik, mégis hasonlóképpen oldalirányba is kiterjedve, mindkét Pest megyei járás falvaival és pusztáival hol szélesebben, hol keskenyebben érintkezik, és ezért mindkettővel sok út köti össze. Egyébként ezeknek a kiskunoknak a vidéke is sík és hegy nélküli. Néhány szétszórt kiemelkedéstől megszakított tengernek hinné az ember. Mindenesetre vannak elszórtan homokdombok és ritkásan homokbuckák, amelyeket a szél púpozott fel, de ezek már nem olyan magasak, hogy a vidéket egyenetlenné tennék, csupán helyenként tarkítják. Közben elszórtan fák is nőnek. Semmiféle folyó sem folyik rajta keresztül ; egyaránt távol van mind a Tiszától, mind pedig a Dunától. Több helyen nádas mocsarak vannak, és részben a mélyedésekben visszamaradó esőkből, részben pedig forrásokból táplálkoznak. A Dunához közelebb eső talaj jó és termékeny, de attól távolodva elporhanyósodik, majd színhomokba megy át. így szántól és legelőt váltják egymást. Mivel kevés ember él rajta, szarvasmarhákat, méneseket, juhnyájakat és nem kevés disznót tart el. Nagyvadja kevés van, bár farkasok

18 meg nyulak gyakran előfordulnak. Nincs hiány mezei madarakban sem. 5. §. A jászok földjét átszelik Pest és Heves megye határai. Valamikor a Jászság Egerig terjedt, lásd Bonfininél Dec. 1. libr. 1. f. I.

19 azon a részen, melyet a Tárna meg a Zagyva egyesülése elválaszt. Mégis mélyebben nyúlik be a 10. Ma Kiskunlacháza 17. Ma Kiskundorozsma 18. A farkas sűrűn előfordult a Kiskunságban, s bundáját szívesen viselte a,,fényes" kiskun is. 1745-ben minden szállásnak be kellett szolgáltatnia meghatározott számú bőrt, s a Fölső-Kiskunság közös haj tó vadászatot tartott. (TÁLASI István: A Kiskunság népi állattartása, Néprajzi Füzetek 6. Bpest 1930. p. 72.) Szabadszálláson a Kullér sarka nevezetes farkastanya volt, Homokszentlőrincet pedig „Szent Lőrincz áliás Farkas-fiadzó nevő Puszta-"ként emlegették a 18. sz. elején (BOBS Károly: Kunszentmiklós város történelmi adatai, Kunszentmiklós 1892. p. 48.) 19. BONFINI: Rerum Uugariearum decades Quattuor et dimidia, Bázel 1508.