Bács-Kiskun megye múltjából 1. (Kecskemét, 1975)

MÉSZÁROS LÁSZLÓ Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez (Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai)

8. A cigányok korösszetétele lakóhely-típusonként Élettartara Mezőváros % Falu % Puszta 7. összes % 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Gyermekkor 1-15 207 46,0 227 50,5 16 3,5 450 100,0 0/ /0 22,4 24,6 — 1,8 48,8 Felnőttkor 1 16-60 248 54,0 199 43,4 12 2,6 459 100,0 0/ /0 26,9 — 21,6 1,3 49,8 Öregkor 61 — X 5 38,5 8 61,5 1,3 13 100,0 0/ /0 0,5 — 0,9 — 1,4 — Produktív kor 16-40 1 Sfi 50,6 154 46,3 11 3,1 351 100,0 Produktív kor 0/ /0 20,2 16,7 1,2 38,0 Produktív kor 41-60 62 54,5 45 44,6 1 0,9 108 100,0 Produktív kor /0 6,7 4,9 0,1 11,8 Egyéb kormegoszlás 1-40 393 49,1 381 47,6 27 3,3 801 100,0 Egyéb kormegoszlás 0/ /0 42,6 41,3 3,0 — 86,9 Egyéb kormegoszlás 41 —X 67 55,4 53 43,9 1 0,7 121 100,0 Egyéb kormegoszlás /0 7,3 — 5,7 0,1 13,1 Az életkori összetétellel kapcsolatos adatokból az adott korra jól jellemző, a mai ember számára meglepő kép tárul elénk : a cigánynépesség közel fele, 48,8 %-a gyermek volt, csaknem a fele, 49,8%-a felnőtt, s alig 1,4%-a tartozott az öregek közé. Még inkább meglepő eredményt mutat az az adat, mely szerint a cigányság túlnyomó többsége (86,9 %-a) 40 évesnél fiatalabb volt, s csupán 13,1 %-a tartozott az ennél idősebbek közé. A felnőttkor produktívabb első szakaszába tartozott a népesség 38 %-a, a kevésbé produktív második szakaszába pedig 11,8 %-a. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják a cigánynépesség „fiatal" voltát, vagyis azt, ami e felszín mögött meghúzódott : az átlagos élettartam rövidségét. A mai értelemben vett öregkort csak minden hetedik cigány érte meg, míg a nagy többség élete végleg lezárult a 40. életév táján. Másképpen fogalmazva: a cigányság öregkora a XVIII. század végén nem a hatvanadik, hanem a 40. életév betöltésével kezdődött, vagyis az a néhány cigány, aki negyven évesnél idősebb volt, már öregnek számított. A rövid élettartam, a mai értelemben vett öregkor csaknem teljes hiánya a cigányság mérhetetlenül nehéz életkörülményeire, teljesen rendezetlen anyagi-gazdasági viszonyaira utal. E negatív kép nemcsak a Bács-Kiskun megyei cigányságra volt jellemző, hanem a Pest megyeire is. A gazdasági-társadalmi viszonyok némi javulásával az életkori összetételben is átalakulás következett be: 1893-ban a 0—14