Szögi László - Zsidi Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetéből 1891-1920 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. (Budapest, 2007)
Szögi László: A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam és a Keleti Kereskedelmi Akadémia története 1891–1920
kereskedelmi kapcsolatuk. E látogatások keretében voltak a hallgatók például a fóvámházban, a pesti közraktárakban, a budapesti pályaudvarokon, a kereskedelmi bankban, textilgyárakban, a Danubius gyárban és más üzemekben. Rövidebb tanulmányi utakra Magyarország vidéki üzemeinek megtekintése céljából került sor. így voltak például a hallgatók már 1894-ben Salgótarjánban, ahol a „Kőszénbánya RT.”, a „Rimamurány- salgótarjáni vasmű RT.” És a „Magyarhoni egyesület üveggyárak RT.”, telepeit tekintették meg, szemléletes beszámolót adva tapasztalataikról. A hazai ipartelepek közül, még a bánsági bánya- és vasipar központjai is tanulmányi kirándulások célpontjai voltak. A Keleti Akadémia tantervének legvonzóbb eleme azonban mégis csak a külföldi tanulmányi kirándulások rendszere volt. Ezeknek az utaknak minden költségét a kereskedelmi, illetve a közoktatási tárca fedezte, s a külföldi magyar kereskedelmi és diplomáciai kirendeltségek mindenütt nagy segítséget nyújtottak a program minél tartalmasabb megszervezésében. A hallgatók számára ezek az utazások nemcsak nagy élményt jelentettek, de a Kelet, illetve a Balkán megismerésének és a tanult nyelvek gyakorlásának lehetőségét is nyújtották. Méltán voltak tehát nagyon népszerűek, s egyben jó fegyelmező eszköznek is bizonyultak a tanári kar számára, hiszen senki sem akart lemaradni róluk. Az utak részletes ismertetésére itt természetesen nincsen helyünk, de a legjellegzetesebb útvonalakat szeretnénk megemlíteni. Az intézetben kialakult szokások szerint az elsőéves hallgatók néhány tanár vezetésével kezdetben, a húsvéti szünetben tettek mintegy 6-7 napos tanulmányutat. 1904-től az időpont a tanévet lezáró vizsgák utánra, júniusra került át. Hat tanévben az elsőévesek külföldi útja elmaradt. A leggyakoribb program al-dunai hajóút volt belgrádi, orsovai megállással, majd Ruszcsuk (Rusze), Bukarest, Braila, Galac, Ploiesti, esetenként Konstanca kereskedelmi, ipari, kikötői létesítményeinek megtekintésével. Ilyen, lényegében dunai és romániai út szervezésére 12 tanévben került sor. Kisebb út volt a fiumei és trieszti kikötőkkel való megismerkedés, illetve hét esetben Bosznia-Hercegovina fontos kereskedelmi központjainak bejárása. 1901-ben egyetlen alkalommal a sziléziai iparvidéket keresték fel a diákok. Az igazi nagy utat mindig a második év tavaszán tették meg a hallgatók. 1892-ben még csak rövidebb szerbiai látogatásra (Belgrád - Pozsarevác) vállalkoztak, de a következő évben már végigjárták az okkupáit tartományok és Dalmácia főbb városait (Szarajevó, Mostar, egy esetben Montenegro fővárosa, Cetinje is, majd Kattaro, Raguza, Zára, Fiume, Trieszt). Ilyen útra három esetben került sor. 1894-ben szervezték az első, több mint kéthetes konstantinápolyi utat, amely később a másodévesek fő úticélja lett. Az első világháború előtti 23 tanévből 15-ben volt Isztambult érintő út a Keleti Akadémián, s ebben alighanem meghatározó szerepe volt Kunos Ignácnak, az intézet igazgatójának, aki maga is híres turkológus volt. Kunos már igazgatósága első évében, 1895-ben leszögezte, hogy tapasztalatai „megerősítették abbeli meggyőződésünket, hogy oly keleti tanulmányút, mely nem vezet Konstantinápolyon át, céljának csak csekély részben felel meg. ” Kunos ehhez az elvhez következetesen tartotta magát, és évtizedeken át, vezette azokat az utakat, melyeknek főbb állomásai Szófia, Philippopoli (Plovdiv), Drinápoly (Edirne), Konstantinápoly voltak. A program időnként kiegészült az akkor még török kézen lévő Szaloniki és Üszküb (Skopje) meglátogatásával. Mivel Kunos és az intézet kitűnő török kapcsolatokkal rendelkezett, az Akadémia küldöttsége előtt szinte minden kapu megnyílt, s a beszámolókban rendkívül érdekes programokról olvashatunk. A török úton kívül két tanévben a másodévesek is elmentek egy hosszabb romániai útra. 1909-ben az annexiós válság miatt nyugat felé indultak el a hallgatók, és Olaszországban Milánó, Genova és Velence kereskedelmi létesítményeit látogatták meg. 1913-ban a Balkán-háborúk miatt kellett a terveket megváltoztatni, és Bosznia, Dalmácia felé utazni. Az első világháború kitörése után természetesen megszűntek a tanulmányutak, amelyeknek hasznosságáról már korábban is viták folytak. Abban mindenki megegyezett, hogy ilyen utakra szükség van, már a századfordulón megállapították, hogy a tanulmányutaknak kisebb területet kell felölelniük, s azt a területet alaposabban kell 30
