Szögi László - Zsidi Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetéből 1891-1920 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. (Budapest, 2007)
Szögi László: A Keleti Kereskedelmi Tanfolyam és a Keleti Kereskedelmi Akadémia története 1891–1920
A kötelező német és francia mellett a diákok érdeklődése az 1905/06-os tanévben az alábbiak szerint oszlott meg: I. év II. év Összes Arab 0 10 10 fő Orosz 0 16 16 fő Román 7 11 18 fő Szerb-horvát 12 16 28 fő Török 13 10 23 fő Újgörög 5 3 8 fő Angol 20 23 43 fő Olasz 14 17 31 fő Spanyol 0 5 5 fő Az arányok természetesen évről évre változtak, így például ebben a tanévben az átlagosnál többen tanulták az orosz nyelvet, de az később is egyértelműen kimutatható, hogy a nyugati nyelvek közül a francia és az angol, a keletiek közül pedig a szerb és a török volt az , amelyet a legtöbb hallgató választott. A minisztérium már 1901-ben is felhívta arra a figyelmet, hogy az Akadémia nyelvi képzésének gyakorlati jellegűnek kell lennie. Többek között éppen a nyelvtanítás magas színvonala érdekében is korlátozták a felvehető hallgatók létszámát, hogy mai értelemben vett kiscsoportos képzést tudjanak folytatni. Ebbe a törekvésbe illő intézkedés volt az is, amikor 1902-től az elsőéveseknél megtörtént a francia nyelvi képzés bifurkációja, haladó és kezdő csoportra való elkülönítése, a minél sikeresebb tanítás érdekében. A források szerint az Akadémia francia tanításának nívóján sokat emelt e módszertani újítás, miközben a német nyelvi képzéssel, amely kötelezően, de nagyon alacsony óraszámban folyt, a tanárok is elégedetlenek voltak. Praktikus indokok szóltak amellett, hogy a hallgatók inkább eggyel kevesebb nyelvet tanuljanak meg, de azokat magasabb színvonalon. A nyelvoktatás e jelentős reformjára 1907-ben került sor. Az 1907/08-as tanévtől kezdve már csak három nyelvet kellett kötelezően tanulni. Az egyik maradt a német, de az addigi kettő helyett heti 5 órában. Másodikként egy keleti, azaz balkáni nyelvet kellett választani, harmadikként pedig egyet a francia, angol és olasz közül. Az első évfolyamon már a német esetében is bevezették a bifurkációt, s ez növelte az oktatás hatékonyságát. 1909 őszén, amikor a túlterhelés miatt változtatásokat hajtottak végre a tanterven, ugyan némileg csökkent a német nyelv óraszáma, de az ekkor kialakult rendszer, később már lényegesen nem módosult. Az Akadémia nyelvi képzésének ismertetésénél nem feledkezhetünk meg egy akkoriban igen érdekes, újszerű kezdeményezésről: az intézet esti nyelvkurzusairól. A vallás- és közoktatásügyi miniszter már igen korán, 1897. december 27-én engedélyezte, hogy „a keleti külkereskedelem előmozdítása céljából" mindazok, akiknek munkájához szükséges a balkáni nyelvek valamelyikének ismerete, azt egy esti tanfolyam keretében elsajátíthassák. Elsősorban közlekedési, gyáripari és pénzintézeti hivatalnokokra és kereskedelmi alkalmazottakra számítottak e tisztán gyakorlati nyelvtanfolyam meghirdetésekor, 5 keleti nyelvre hirdettek előadásokat, közte az akkor az intézetben nem tanított oroszra is. A nyolc hónapos tanfolyamot elvégzettek a tanfolyam végén kollokválhattak, és eredményes vizsga esetén az intézet bizonyítványt adott számukra. 1897-ben 27 hallgató jelentkezett a tanfolyamra, de csak három nyelvet tanultak. Legtöbben a szerbet hallgatták, s csupán néhányan a román, s még kevesebben a török nyelvet. Kollokviumot mindössze tízen tettek. A létszám alacsony volt, bár alig volt kevesebb, mint a Keleti Tanfolyam akkori teljes hallgatói létszáma. A keleti nyelvkurzust 1901.ig minden évben meghirdették, azután már kimaradt a programokból. A néhány érdeklődő később nyelvtanulás céljából rendkívüli hallgatóként is beiratkozhatott a Keleti 25
