Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
90/b. A Kar felirata Budapest, 1930. március 1. Főméltóságú Kormányzó Úr! Az egész magyar nemzet ünnepet ül. Ülhet is ünnepet, bánnily nehéz az idők járása felette. Ülhet is ünnepet Főméltóságod kormányzásának tizedik évfordulóján, mert Főméltóságod visszaadta önmagába való bizalmát és hitét a jövőben. A nemzetnek ezen ünnepéből részt kér magának és a legmélyebb tisztelettel és hódolattal járul Főméltóságod elé az Egyetemi Közgazdaságtudományi Kar is, amely gazdasági életünkre oly fontos intézménynek megalapítása Főméltóságod kormányzati tényei közt egyike volt a legelsőknek. Amikor Föméltóságod az első sub auspiciis Gubernatoris doktori avatás alkalmával magas megjelenésével tisztelte meg Karunkat, akkor is bizalmat jött önteni ifjúságunkba és belénk is,s annak vezetőibe. Hitet jött teremteni Főméltóságod, hitet abba, hogy Főméltóságod nemes példája után indulva önerőnkből is és csak is önerőnkből érhetjük el nemzetünk feltámadásának és országunk újjáépülésének és felvirágzásának nagy célját. Iljúságunk megértette Főméltóságodat és abban az irányban, amelyet Főméltóságod határozott szóval és erős kézzel mutatott neki, a gazdasági életpályákra való törekvésben, minden nehézség dacára kitart. Annak a gondoskodásnak felemelő tudatában, amellyel Főméltóságod nemcsak általában a gazdasági fejlődés iránt, de különösképpen Karunk iránt is viseltetik, engedtessék meg nekünk hogy azon legmélyebb tiszteletteljes kéréssel forduljunk Főméltóságodhoz, lenne kegyes a közgazdaságtudományi honoris causa doktori cím elfogadásával Karunkat kitüntetni. A honoris causa doktori cím a tiszteletnek, vagy kitüntetésnek legmagasabb jele, amelyet egy egyetemi kar adhat. Ez esetben azonban nem mi volnánk azok, akik kitüntetünk, hanem Főméltóságod tüntetné ki Karunkat ennek a címnek, amely benső kapcsolatot is jelent, elfogadásával. És Kitüntetné rajtunk keresztül a magyar gazdasági életnek munkásait és a gazdasági életpályákra készülő ifjúságunknak törekvéseit. Ha pedig Főméltóságod ebben a szerény felajánlásban meglátná azt az erős akaratot és ígéretet, hogy nemzeti jövőnk biztos alapokon való felépítésében egész erőnkből követni akarjuk, ez reánk nézve nagy megtiszteltetés és felemelő tudat volna. Az a tény, hogy Főméltóságod megengedte, hogy tisztelegve ezen kérésünket előterjeszthessük, miként a nemzetnek adott alkotások, amelyekkel Főméltóságod egyedül engedte ünnepeltetni ezt az évfordulót is, azt bizonyítja, Főméltóságod nem kapni, de adni akar ez ünnepélyes pillanatban is a nemzetnek. Ebben találja lelkének legnagyobb örömét és jutalmát. Engedje meg Főméltóságod, hogy a Közgazdaságtudományi Kar is az egész nemzettel együtt legmélyebb hódolatát, hazafiú szívének legjobb kívánatait 214
