Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
formában leendő megvalósítása munkálataiban tevékeny készséggel participál. 2. A Közg. Tud. Kar ugyanakkor alkalomszerűnek találja annak nyomatékos hangoztatását, hogy egy ilyen emlék-éremnek, mint látható jelvénynek a honoris causa doctori promotióhoz történő, mintegy superveniens adjunctiója, az egyetemi karokat fokozott mértékben kötelezi arra, hogy az ilyen adományozások terén az ephemer szempontokon felülemelkedő legrigorosusabb tárgyilagossággal, önzetlenséggel, és csakis a tudományos, az általános emberi és az átfogó etikai normákat mérlegelő szelekció alapján határozzanak. Szóval ennek a díszdoktori jelvénynek 100 %-os fedezettel kell bírnia a kitüntetett tényleges érdemeiben; mert ha ez a szimbólum is csak egy újabb típusává degenerál a hatalomassentatio hiúságot simogató és felborzoló eszközeinek, akkor ugan hiába várjuk amaz üdvös külföldi reflexeket, amelyekre a miniszteri irat alludál. 3. Ami már most a szóbanforgó díszérme alapításának kiviteli concrétumát, mondhatjuk akár a követendő modus procedendit illeti, ebben az irányban a megoldás következő struktúráját javailanám. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a dolog természete szerint, a kérdéses díszérem alapítói és tulajdonosaiként csakis az autonom egyetemi Karok, resp. a Műegyetem jöhetnek tekintetbe, mint amelyek t.i. az egyedüli, kizárólagos és souverain odaítélői a honoris causa doctorgradusnak, amelynek pedig a contemplált érem, - az egyetlen józan constructio mellett - , mint inseparabile adjunctuma, mint velejáró, érzékelhető, a kitüntetést maradandólag megjelenítő symboluma volna felfogandó. (E tétellel persze nincsen az mondva, - bár ez a részlet talán megtűr egy kis pro et contrát -, hogy a díszérme-okmányozás ténye a díszdoktorságban részesültség legitim voltának integráló alaki elemét alkotná; sőt - továbbra is kimondottan fennmaradna az eddigi állapot, amely szerint is: honoris causa doctor az és csakis az, akit mint ilyent az illető tudománykar a hagyományos szertartások keretében doktorrá fogadott, függetlenül attól, hogy kapott-e díszérmet, avagy sem.) Mert t.i. - visszatérvén gondolatunk alapfonalához - nyilvánvaló, hogy teljességgel absurdus volna egy olyan, mondhatnák Janus-arcú egyetemi kitüntetés kreálása, amely az egyetemek legszűkebb autonom talajából sarjadzott sui generis decorátiót jellegzetességében quasi felhígítaná azálltal, hogy annak egyik accessorius nyúlványát, s illetve kiegészítő pótékítményét - értem a medáliát - más valamely, teszem maga a (Cultus) hatóság tulajdonolná adományozói jogköre révén. Ilyenféle megoldás az egyetemi autonómia leplezetlen feladását jelentené. Megjegyzendő, hogy a honoris causa doctorság kérdésében még az utólagos kormányhatósági megerősítésnek (per analogiam docentura), avagy ilyemel aequivalens, kívülről jövő szentesítő actusnak, még csak partiális beleötvözése sem concedálható, mert khiszen a honoris causa doctori kitüntetésnek éppen alaplényege, hogy az egyetemtől indul ki és annak kebelében nyer végső lés véglegesen 210
