Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
törekvések is csak akkor számíthatnak sikerre, ha különösen pedig, ha mezőgazdáink kereskedelmileg jobban fognak tájékozódni vagy szervezetiket ez irányban tökéletesebben kiépítik. A terményértékesítés állandóan napirenden levő kérdése legjobban utal ennek szükségességére. A jövendő kereskedő is csak akkor szolgálhatja igazán a mezőgazdaságot, ha ismeri kannak üzemi szükségleteit és törekvéseit. Ugyanez áll a gazdasági közigazgatást végző tisztviselőre is, - aki hivatását érdeme szerint csak úgy töltheti be, ha a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekeiről teljesen tájékozva van. Éppen ezért szerencsésnek mondható karunk koncepciója, amely a mezőgazdaság, a kereskedelem és közigazgatás jövő embereit alapvető közgazdasági, jogi és magángazdasági kérdésekben közös gondolatkörben neveli s ezzel a legfontosabb társadalmi tényezők gondolkozásának összhangját a jövőben biztosítja. Új intézmény vagyunk, mely teljes kiépítésre, tökéletesedésre, továbbfejlődésre, feladatainak tágítására törekszik. Hivatottságunk tudatában minden szakosztályunk tele van tervekkel, amelyeknek megvalósításához Miniszterünk jóakaratú támogatását kérjük. A mezőgazdasági szakosztály már évek óta sürgeti a tangazdaság megoldását. A tangazdaság nemcsak mezőgazdasági gyakorlati oktatásunkat és kísérletügyi törekvéseinket fogja előmozdítani, hanem hallgatóink egy részének elhelyezését és jóléti intézményeink fejlesztését is lehetővé fogja tenni. Reméljük, hogy a vallás- és közoktatásügyi, a földművelésügyi és a pénzügyminisztérium együttes jóakarata ezt a rég vajúdó kérdést nemsokára sikeresen meg fogja oldani. Mezőgazdasági szakosztályunk intézeteinek teljes kiépítésére, felszereléseiknek további kiegészítésére szükség van, hogy mezőgazdasági felső oktatási feladatának mindenben eleget tehessen. Mezőgazdasági szakosztályunk, egyetlen ilyen egyetemi nívójú intézményünk és a reálpolitika is megköveteli, hogy csak ennek teljes kiépítése és felszerelése után kerülhessen esetleg sor újabb mezőgazdasági egyetemi szakosztály felállítására. Ugyanez a törekvésünk kereskedelmi és közigazgatási intézeteink tekintetében is. Karunk tanárainak és intézeteinek elhelyezését tanulmányozva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy karunk épületeinek jelentékeny mértékű kibővítése, illetőleg új épületekkel való kiegészítése nélkül nemcsak minden fejlődési törekvésünk megakad, hanem helyiségek hiányában már a jelenlegi keretek között sem tudjuk tudományos feladatunkat hiánytalanul teljesíteni. Nincsen sem elegendő tantermünk, sem elegendő helyiségünk a tanárok és intézeteik megfelelő kelhelyezésére, pedig 1200 hallgatónak elméleti és gyakorlati kiképzéséről kell gondoskodnunk. Az ifjúsági egyesületeknek csak szűkösen, jóléti intézményeink számra pedig egyáltalában nem jut helyiség - s így nem nyújthatjuk tanítványainknak azt a támogatást, amelyre a mai nehéz viszonyok között méltán számot tarthatnának. Más egyetemek, - különösen a Műegyetem - mintaszerű jóléti intézményei hallgatóik anyagi gondját csökkentik, tanulmányi előmenetelüket pedig lényegesen előmozdítják. A mi hallgatóink ezeket az előnyöket ezidő szerint nem 180
