Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
ezeken a részeken idegen nemzetiségek is nagy tömegben laknak. Nem vette figyelembe a nyugati diplomácia Trianon megalkotásánál azt az egyszerű történelmi tényt, hogy Magyarországon csak azért van, illetve volt olyan nagyszámban idegen ajkú állampolgár, mert azokat a hézagokat, amelyeket a Nyugat védelmében vívott harcok ütöttek a színmagyar lakosság soraiban, évszázadokkal ezelőtt olyan idegen elemek, oláhok, szerbek és mások töltötték be, akik a magyar nemzet jóindulatú vendégszeretetére hivatkozással jöttek be a magyar földre, hogy itt régi lakóhelyükről kiüldöztetésük miatt menedékhelyre találjanak. De nem vette figyelembe Trianon azt a másik történeti tényt sem, hogy ezek a nemzetiségek évszázadok múltán is, egészen a trianoni békediktátumig, csak azért maradhattak meg olyan nagy számban Magyarországon, mert a magyar alkotmány és a magyar törvények egyformán védték őket és ugyanazokban a jogokban részesítették, mint amelyeket a magyar nyelvű állampolgárok élveztek. Gonoszlelkü agitátorok megakadályozták az idegen ajkú állampolgáraink legnagyobb részét, hogy az évszázadokon át élvezett egyenlő jogokkal járó egyenlő kötelezettséget is teljesíthessék. A nemzetiségek sohasem jutottak abba a helyzetbe, hogy nyilatkozhassanak, meg akamak-e maradni továbbra is a több százéves állami kötelékben? Mindez azonban már a múlté! ... Lordságod föllépése ugyanaz a meggyötört magyarság számára, mint a bibliai szivárvány, amely a vízözön után Isten parancsára tűnt fel az égen hirdetve, hogy vége a pusztulásnak és jön egy szebb jövő...Teljes elhagyatottságunkban és kétségbeesett helyzetünkben Lordságod jött a vigasztalásunkra csak azért, mert felismerte azt a veszélyt, ami a trianoni diktátumban a magasabb rendű erkölcsöt és nyugati kultúrát fenyegeti. Lordságod messze hangzó szava bizonyára súlyt fog adni annak a magyar igazságnak, amely eddig is igazság volt ugyan, de Lordságod megvilágosító szava nélkül észrevétlen maradt. A magyar egyetemi iijúság hálatelt szívvel néz föl Lordságodra, mint egyetlen reménységére és erősen hiszi, hogy Lordságod hatalmas munkája vissza fogja adni a magyar ifjúságnak az ö hiányzó nyugalmát, elveszett hazáját és ezzel mindazt, amit a művelődésért lelkesülő és a kultúra tovább fejlesztésére hivatott ifjú boldogságában számot tehet. Őszinte szívvel köszönöm Lordságodnak az Egyetemi Közgazdaságtudományi Kar Ifjúsága nevében is azt a nemes elhatározást, amely Lordságodat a magyar egyetemi ifjúság helyzetének javítására indította. Hisszük és reméljük, hogy el fog még jönni az idő, amikor az elgyötört magyar ifjúság és a megtépett Magyarország méltóképpen fogja megköszönhetni Lordságodnak és a hatalmas Angol országnak is, hogy hathatós szavát és nagy erkölcsi súlyát s ezen felül még anyagi támogatását is méltóztatott felajánlani segítségére. Amidőn mindezt a nemes támogatást ismételten köszönöm, egyik nagy költőnk szavait idézem Lordságodra „Áldja meg az Isten mind a két kezével”.[...] Karch e. i. dékán[...] BKÁELtS/b. 151/855-1927. 169
