Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 8. (Budapest, 2003)
Dokumentumok (Forrásközlés)
s az eseten nagy átlagában a döntést könnyítse. Számtalan kivétellel fog kelleni számolnunk, amelyeknél a doktorandus hajlama s előképzettsége szerint egyéni határozatot fog kelleni hozni. Már fent is említettem azt, hogy lehetséges pl. olyan eset, amikor gazdasági földrajzból, mint főtárgyból doktoráló mezőgazdasági üzemtant és agrogeológiát választ melléktárgyul, doktorátusa mezőgazdasági doktorátus kell hogy legyen, ha ilyent a Karon statuálunk. Ha gazdasági földrajzból, közlekedési politikából és áruismereti technológiából doktorál, akkor ez általános közgazdasági, vagy ha úgy tetszik, közigazgatási csoportbeli doktorátus. Előfordulhat az is, hogy két teljesen azonos tárgycsoportosítás esetében az egyik doktorandusnál azt fog kelleni mondanunk az egyéni alapos átvizsgálása után, hogy az egyik s más esetben, hogy a másik csoportba tartozik, illetve képesítését az egyik, vagy a másik névvel kell jelölnie. Ha pl. valaki agrárpolitikából, mint főtárgyból, mezőgazdasági üzemtanból és szociálpolitikából, mint melléktárgyból doktorál, lehetséges az általa eddig végzett munkálatok s az általa követett curriculum, az általa eddig végzett szemináriumi munka alapján, hogy annyira a praktikum felé hajlik, hogy még ez a doktorátus is inkább mezőgazdaságinak lesz qualifikálható. Míg ugyanez a doktorátus, ha elméletibb, általános oeconomiai doktortus lesz. Hasonlóan áll a dolog, ha valaki agrogeológiából, mint főtárgyból, gazdasági földrajzból és általános geológiából, mint melléktárgyból doktorál. Ez is lehet mezőgazdasági, de lehet teljesen elméleti alapra általános oeconomiai doktorátus. Ezért a papírszabáyzat minden körülmények közt csak keret maradhat s a szabályba, mint utolsó, de legfontosabb paragrafust azt kellene tenni, hogy a Kar mindenkor hozhat a szabályzattól eltérő határozatot, az eset egyéni alapos mérlegelése alapján. Most befejezésül még erre az egyéni alapos mérlegelésre térek ki. Természetesen ez csak abban az esetben érvényes, ha tudományos gradus doktorátust tartunk fenn. A szakdoktorátus esetében, tii. amely esetben nézetem szerint három szigorlatos, az összes tárgyakra kiterjedő qualifikationalis doktorátust kell adnunk, - a doktorátus letételének kritériuma többé nem a különös képesítés és képesség, még kevésbé az önálló tudományos munkára való képesség és képesítés, hanem az összes szaktárgyakból való maximálisan megkövetelhető ismereteknek teljessége. Ha ellenben a tudományos gradus doktorátus alapjára helyezkedünk, akkor a képesítést a magasabb speciális szaktudáshoz az illető főtárgyaknak való legteljesebb jártassághoz, legteljesebb tudományos elmerüléshez, annak egész terén való s az egyetemen előadottak keretét jóval meghaladó ismerethez és önálló munkálkodási képességhez kell kötnünk. Ennek kritériumait véleményem szerint ma nem vizsgáljuk kellően, legalább is nincs ez nálunk megfelelően általánosságban szabályozva és a hallgatóságnak tudomására hozva. A doktorátust ilyen esetekben nem lehet csupán ahhoz kötni, hogy az illető tárgyból kellő óraszámot hallgatott 124
