Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1934-1948 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 7. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (Forrásközlés)
ellen. Úgy tetszett, mintha a régesrégi filozófiai fakultások tagadnák a belőlük kinőtt és folyamatosan kinövő, sajátos feladatú természettudományi és műszaki fakultások jogosultságát, vagy a mai természettudományi karok a mezőgazdasági és erdészeti, az orvosi kar az állatorvosi fakultásét. Nekem nem illik a fennforgó kérdések szakszerű részébe egetlen szóval is beleszólnom, de azt megmondhatom, amit nem értek. Nem értem egyebek között azt, hogy amikor az élet határozottan megmutatja nagy szükségleteit és pedig éppen azzal a móddal szemben mutatja meg, amely módon ezeket eddig kielégíteni nem sikerült, miért nem segítjük e szükségletek kielégítésében azt az intézményt, amelyet tagadhatatlanul ezek hoztak létre? Nem értettem meg a lefolyt vitában némely mást sem. Talán alaposan gondolhatom, hogy ilyen nem értők többen vannak, mint ahányan megvallják s ezeket a mi Karunknak kötelessége meggyőzni arról, hogy az életszükségletek diherenciálódása gyorsabb mint a tudományoké s hogy a nyilvánvalóan elkülönült szükségletek kielégítésére sajátos rendeltetésű intézmények szükségesek. Újabban azon csodálkoztam, hogyan lehet itt-ott négy éves jegyzőképző intézmény létesítéséről beszélni, amikor ez a Kar megvan. A kongresszus nyomtatványaiban örömmel és köszönettel olvashatjuk egyes t. kartársaink nyilatkozatait; ezek hatása nem maradhat el. De mert a Felsőoktatási Tanács várhatóan hamarosan meginduló tanácskozásai e kérdéssel bizonyára részletesen foglalkoznak majd, e becses közleményekkel nem lehet megérnünk. Felettébb kívánatos, hogy apróra számbavegyünk minden, még oly csekélynek látszó érvet is, amely közigazgatási osztályunk ellen felhozatott és nem egyedül a szaktanácskozásokban, hanem a közvéleményben is igyekezzünk előidézni az osztály kifejlődését biztosító közhangulatot. A közgazdasági és kereskedelmi osztály helyzetét szintén aggasztónak látom. Már említettem, hogy hallgatóink minősége teszi nehézzé Karunk belső erejének kifejtését. A felső kereskedelmi iskolák nem adnak még vagy kis számmal adnak egyetemre igazán érett hallgatókat; a hallgatóság java onnan nem is jön ide, hanem azonnal állást keres és kap. A középiskolát végzettek még mindig egyebüvé tódulnak sokféle okból és pedig nem is csupán az egyetemek más karaihoz, hanem nagy tömegben az egyéves kereskedelmi tanfolyamokra. Mindennap hallhatjuk mindnyájan a kérdést: mi értelme van itt négy évet végezniük, amikor a gimnáziumi érettek egy évvel, a felső kereskedelmi iskolát végzettek minden ráadás nélkül ugyanannyit érhetnek el, mint az itteni oklevéllel? S ez talán még nem volna baj, ha más tünetek is nem volnának. De a múlt tanév végén egyik nagy bajtársi szövetség 148 egyetemi hallgatónak adott „végbizonyítványt” a bölcsészeti kar egyik termében folyt kereskedelmi átképző tanfolyam sikeres elvégzéséről; a hallgatók száma csaknem 200 volt, s aki háromszor hiányzott, már nem kaphatott 62
