Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1934-1948 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 7. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (Forrásközlés)
és esetleg annak megrövidítéséről. Amennyiben a kiadás kérdésében a bizottság igenlő értelemben nem határozna, az érdekelt szaktanár osztályához, s onnan a karhoz fordulhat. A szaktanárnak szabadságában áll a kiadott munkát előszóval bekonferálni. Bejelenti továbbá, hogy szeptemberben az indítványt sokszorosítva fogja a Kar tagjainak rendelkezésére bocsátani.[...] 52. Kaas Albert dékáni programbeszéde, egyetemi tanárok állandó budapesti tartózkodásának előírása, zsidók habilitálásának megtiltása, leventeköteles hallgatók képzése, ifj. Fellner Frigyes könyvadománya, Takaróné dr. Gáli Beatrix habilitációja Budapest, 1940. szeptember 26. Jegyzőkönyv felvétetett a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának ... megtartott II. /rendes/, üléséről.[...] 2/ Elnöklő dékán, megválasztásával kapcsolatban programját a következőkben ismerteti: „Tekintetes Kar! A Közgazdaságtudományi Kar első rendes ülésének megnyitásakor tisztelettel üdvözlöm a Kar tagjait. Midőn ez alkalommal hálás köszönetemet fejezem ki a Karnak azért a megtiszteltetésért, hogy méltónak ítéltek a dékáni tiszt ellátására. Kérem támogatásukat és segítő jóindulatukat. A magam részéről teljes erőmet és munkabírásomat dékáni és tanári tisztem közt osztom meg, de hogy törekvéseim eredményesek legyenek, ahhoz az Önök segítségére szorulok s a nehéz körülmények, amelyekkel az évben számolnunk kell, szükségessé teszik, hogy működésemet jóindulattal méltóztassanak elbírálni, mert önhittség kellene hozzá és hiú remény volna abban bízni, hogy szándékaim és intézkedéseim a szigorú kritikát elbírnák. Kérem a kritikát leplezetlenül és őszintén, miként azt a Kar tagjai mindenkivel, sőt önmagukkal szemben is mindig kinyilvánították, de kérem ezt a megértés szellemében. Az idei év az ország és a nemzet korszakos nagy történeti jelentőségű eseményeinek közepette nyílik meg. Nemzetünk, melynek 22 éve vérig sértő, elvakult, durva gőggel azt vágta oda egy ellenséges generális, hogy „vous étes tombés si bas” vérző fejét felemelte, s felállt, sőt zúzott és megcsonkított tagjaival széttörte a börtönét, amelyet koporsónak szántak ellenfelei. 918-927-ig Európa számkivetett, magárahagyatott nemzete voltunk, védtelenek, mint az erdő vadjai, vagy a középkor birodalmi átkával sújtott kitagadottjai. Nemzetközi viszonylatban a magyarság sorsát nem tartották politikai 105
