Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)

Dokumentumok (Forrásközlés)

csak szóhoz és ez az egyetem a züllésnek, a lélektelen és lekiismeretlen diplomagyártásnak olyan típusa volt, amely csak gúny és megvetés tárgya lehet. A mi egyetemünk uj egyetem, marxista alapokon nyugvó egyetem, amelynek módszertanát azonban ki kell dolgozni. Ebből a célból a rektorátus keretén belül oktatási osztályt szerveztünk, amelynek feladatai egészen ujszerűek: az oktatás legjobb módszereinek tapasztalati összefüggés alapján való fokozatos kidolgozása. A tanszemélyzet egy részét - és a jövőben fokozódó részét - bevontuk és be fogjuk vonni a tudományos munkába, a Magyar Tudományos Akadémia, a pártmunka vonalán, a társadalmi területeken a kezdeti lépéseket már megtettük ebben az irányban. Fontos feladatot kellett megoldani a Közgazdaságtudományi Egyetem a marxizmus-leninizmus tanszék felállításával. Eddig csak egy marxista-leninista tanszéki csoport volt. Tagadhatatlan, hogy egy ilyen nagy és fontos egyetemen szükség volt és szükség van marxista-leninista tanszékre, amely szervesen kapcsolódik az egyetem életéhez. Ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztunk és eredményt értünk el. A minisztérium támogatásával elértük, hogy az idén a marxizmus-leninizmus tanszéke megkezdi munkáját, hogy a tanszékek között szoros kapcsolat keletkezik és azok nem izoláltan dolgoznak majd, - itt a marxizmus-leninizmus, ott a politikai gazdaságtan, amott a pénzügyi tanszék - hanem ugyanúgy sikerül összeforrasztani majd az oktatás kollektíváját, mint a hallgatókat. [...]

További döntő fontosságú feladat a Közgazdaságtudományi Egyetem számára - és hangsúlyozni szeretném: az egész egyetem számára - a tudományos munka lehetőségének megteremtése. Itt is hivatkozhatom a Szovjetunióra, ahol ma különösen hangsúlyozzák, hogy ha egy egyetem nem foglalkozik tudományos munkával, az nem jó egyetem. Nem lehet a tudományos munkát - áthárítani például a Magyar Tudományos Akadémiára. Igaz, hogy az Akadémia egy ország tudományos munkájának legfelsőbb központja, de a központon kivül sok egyéb területe is van a tudományos munkának. Akadémiánk kezdetleges formákban most kezd áttérni a közgazdaságtudomány művelésére, ami részben a régi Magyar Tudományos Akadémia egyoldalú humanista orientációjának következménye, másrészt annak, hogy az elmélet terén erős legkiválóbb vezető közgazdászaink a napi gyakorlati munkával annyira elfoglaltak, hogy az elméleti munkára - sajnos - nem jut elég idejük. Azon leszünk, hogy a főiskolai oktatás magas színvonalának, eredeményességének biztosítása érdekében tanszemélyzetünk és a hallgatóságnak erre hajlamos része foglalkozzék a tudományos munkával. Ehhez az is szükséges, hogy a kormány és a minisztérium biztosítsa a feltételeket, amely feltételek nemcsak jó tantervekben, könyvtárban és hasonló intézményekben állnak, 118