Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
52. Budapest, 1956 április 16 A "Közgazdász"szerkesztőségi munkájának értékelése Március 17-én tárgyalta a PVB a Közgazdász munkáját. A kiküldött bizottság jelentése alapján megvizsgáltuk a szerkesztőség munkáját, a szerkesztőség felépítését, káderhelyzetét, a lapterjesztés problémáit és értékeltük a lap 1 évfolyamának munkáját. A jelentés megállapította, hogy a Szerkesztőség munkatársai munkájukat lelkesen, odaadóan végzik és mint társadalmi munkások, a Közgazdászt és annak megjelenését saját ügyüknek tekintik. Ez a lelkes és odaadó hangulat igen sok nehézségen átsegítette a szerkesztőséget és ezért ezek az elvtársak dicséretet érdemelnek. Ennek leszögezése azonban nem jelenti azt, hogy a szerkesztőség munkájában hibák, sőt komoly hibák ne lettek volna. A szerkesztőbizottság az utóbbi hónapokban nem bírálta megfelelően a folyó cikkanyagot, nem állította össze a következő szám tervezetét, egyáltalán nem foglalkozott a lapterjesztés problémáival. A szerkesztőbizottság tagjai nagyon rendszertelenül vettek részt a munkában, nem jelentek meg az üléseken. A szerkesztőség sem szervezetileg, sem érdemileg nem készítette elő megfelelően a szerkesztőbizottság üléseit. A munkatársakból hiányzik a kezdeményezés, a riporteri meglátás, munkájukat az egyetemi hallgatóságtól és tanároktól elszakadva, befelé fordulva végezték. Hiányzik a munkatársak közt a kritikai szellem. Saját csoportjukról nem mernek imi, mert itt abból "nagy vihar lenne". További súlyos hiba, hogy a lapot a szerkesztőség 20-25 embere lapjának tekintik, akik közül csak egy kis rész ir, külső munkatársi hálózat nincs kiépítve sem a hallgatók, sem az oktatók között. A munkatársak szociális és tanulmányi összetétele jó. A 25 munkatárs közül 16 munkásszármazásu. Ellenben csak 4 párttag dolgozik a szerkesztőségben. Nem a legegészségesebb a szerkesztőségen belüli légkör. Tipikus kispolgári szokások váltak uralkodóvá, ahol nem bírálták egymást, állandó volt a marakodás és egymás kigúnyolása. Nem a munkások a hangadók, hanem a kispolgári beállítottságú emberek. A legjobb Íráskészséggel rendelkező munkatársak a rossz értelemben vett stilusfejlesztésre használták szerkesztőségi munkájukat. Ök voltak a hangadók, az általuk megirt cikkek semmi kapcsolata sincs az egyetemi élettel. Ök terjesztették az öntelt közgazdász szellemet, az ö tollúkból jelent meg a szerkesztőség faliújságján a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető cikk. Mindez a hallgatók körében komoly visszatetszést 178
