Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Bevezetés
Gazdasági Szaktanárképző Intézetben kezdett hallgatók „C” szakos (kereskedelmi számtan, kémia, áruismeret) tanári diplomát kaptak. 1950-ben új szakosítási rendszer lépett életbe az említett három szak mellé megszervezték az agrár szakot a tanárképző pedig „A” (politikai gazdaságtan, jog) és „B” (könyvvitel és statisztika) szakra tagolódott. Továbblépést jelentett 1952- ben a „tagozatok” megszervezése. Külön tagozatot kapott az esti-levelező oktatás, az első évfolyam, valamint egyes képzési irányok (politikai gazdaságtan-pénzügy, ipar, kereskedelem). A tagozatok élén tagozatvezetők álltak, akik alapvetően a hallgatók tanulmányi ügyeinek szervezésével foglalkoztak. A képzési irányok szerint szervezett tagozatokhoz a tanszékeket is besorolták külön karokat hozva így létre. A szakosítás rendszere folyamatosan változott. Még 1952-ben külön belkereskedelem és külkereskedelem szak jött létre, 1953-ban indult a statisztika szak, hogy 2 évi önálló működés után a pénzügy szak specializációjává váljék. Rövid ideig élt a gazdaságföldrajzi szak is. A továbbképzés tagolódása mindkét szakon változott. „A szakon (politikai-gazdaságtan- gazdaságföldrajz, majd jog), „B” szakon (könyvvitel-statisztika-tervezés). Az 1953/54. tanévtől, a felsőoktatás egészében tapasztalható irányzatnak megfelelően az egyes szakokon belül indult meg egyfajta specializáció. Amit csak erősített, hogy 1954-től az egyetem lett az ország egyetlen közgazdasági felsőoktatási intézménye. 1954-től szünetelt az esti tagozatos képzés, csak nappali és az 1951-ben indult levelező tagozaton oktattak. Átmenetileg szünetelt a tanárképzés is. 1956/57-ben viszont megindult a mérnök-közgazdász szakon az oktatás. [46] Kezdezzől fogva hangsúlyos volt a nyelvtanítás: már 1948-ban egy nyugati (angol,francia, vagy német) és egy keleti (orosz, cseh, román, vagy szerb) elsajátítását írta elő a tanterv. 1953- ban az egyetem Marx Károly nevét vette fel [24], 1955-ben pedig felállították az egyetemi karokat [47]. A kari struktúra (Általános Közgazdasági Kar, Ipari Kar, Kereskedelmi Kar) és az intézmény elnevezése az 1980-as évek végéig változatlan maradt. Az egyetemi szervezet végső kialakítása után került sor az első átfogó, mélyebb értékelés elkészítésére, illetve annak vitájára, amelyből egyértelműen látszik, hogy az új struktúra és a dékáni hatáskör nem illeszkedett súrlódásmentesen az addigi vezetési rendszerbe. [54] A politikai változásokat az egyetemen is érzékelték és figyelemmel kísérték. Ez tükröződik az SzKP XX. Kongresszusa után készített hangulatjelentésből, ezt jelzi Nagy Imre professzor állásába történt visszavétele. Egyetemi oktatók és hallgatók egyaránt részt vettek a rendszer elhibázott gazdaságpolitikájának kritikájában, az egyetemen Petőfi, Széchenyi köri üléseket, s más tudományos fórumot is tartottak. 1956 októberében pedig a „híres” műegyetemi
