Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből I. 1948-1956 - A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 3. (Budapest, 1998)
Dokumentumok (Forrásközlés)
valószínűleg ti is tudjátok, hogy tanteremben, ágyban, párnák között katonát kiképezni nem lehet. Hogy mégis ezt tesszük, azt a népgazdaság érdeke parancsolja, ezért kell mindenkinek becsületesen tanulnia és igyekeznie elsajátítani a rendelkezésünkre álló körülmények között azokat az ismereteket, amelyeket tanítani akarunk. A felolvasott javaslatban két év volt meghatározva, az óraszámot nem mondották meg, valószínűleg három órát értettek alatta. Úgy gondolom, hogy ez nem sok idő. Mi heti két órát javasolunk négy éven keresztül, ami összesen 240 óra, úgyszólván öt heti munkaidő, ami ugyancsak nem sok és az igy oktatott óraszámból egy bizonyos részt át tudunk vinni a végzős hallgatók anyagába. Ez a katonai tanszék javaslata. A döntés a Honvédelmi Minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium együttes értekezletétől függ. Addig is arra kérem az elvtársakat, hogy higgadtan, fegyelmezetten, nyugodtan járjanak az órákra, tanuljanak becsületesen. Sohasem tudjuk, hogy imperialista környezetben mikor lesz szükség arra, hogy használni tudjuk azokat az ismereteket, amelyeket jól vagy rosszul megtanulunk. Ha nagyon lecsökkentenénk az egyetemi évek alatt az oktatást, figyelembe véve az anyag mennyiségét, a végén kellene meghosszabitani a kiképzés idejét. Azt hiszem, ezzel egyikőjük sem értene egyet. A jegy beszámítást illetően azt szeretném mondani, hogy nekünk nem számit, beszámit-e vagy nem, csak az számit, hogy megtanulják a honvédelmi ismeretek anyagát. Akár beszámít a tárgy, akár nem, mindig lesznek olyanok, akik utóvizsgán fognak beszámolni, vagy gyenge eredménnyel vizsgáznak. Nekünk nem ezekre az elvtársakia kell támaszkodnunk, hanem azokra, akik beszámítás nélkül is jelesre vagy jóra vizsgáznak. Ezeket az elvtársakat szeretettel fogjuk oktatni. /Taps./ Káplár József: Kezdem a "Közgazdász" kérdéssel. Az a véleményem, hogy helyes az, hogy a "Közgazdász" felelős szerkesztője nem lehet a pártbizottság titkára. Eddig igy volt, most javasolni fogjuk a megváltoztatását és úgy gondolom, hogy ezt a javaslatot megfontolás tárgyává teszik a felsőbb szervek is. Meg kell vizsgálni azt a problémát is, amelyet velem kapcsolatban vetett fel Csurgai elvtárs. Nekem az volt a véleményem, hogy én parancsszóval egyetlen cikket sem akarok leállítani, ez nem is lenne helyes, de ugyanakkor fenntartom azt a jogot, - tekintve, hogy hivatalból nekem kellett felelős szerkesztőnek lennem - hogy a cikkel kapcsolatban a magam véleményét elmondhassam és az illetővel megbeszélhessem. Két cikket hoznak fel ezzel kapcsolatban, amelyeket állítólag letiltottam volna. Az egyik a Komoróczy elvtárs által a menzáról irt cikk. Meg kell mondanom, hogy a szerkesztőbizottság [?] általában nagyon ritkák és általában úgy szokott a cikkek megírása történni, hogy hozzánk 235
